Milán difer

Na csak sikerült végre összehozni egy óvónénis beszélgetést a difer tesztről, jó egy hónappal a kitöltés után. Persze fél mondatban már akkor is mondta Kati néni, hogy megcsinálta Milánnal, és minden oké, de hát jó azért ezt saját szemmel látni, meg hát alá is kell írni ugyebár, hogy tudomásul vettem. 

Szerda-csütörtökre voltak kiírva fogadóórás időpontok, én egy csütörtökire írtam be magam, de végül már szerda este túl estünk rajta, mert amikor mentem Milánért, akkor épp senki nem volt ott, így lecsaptam a lehetőségre. 

Persze sok újat nem mondott Kati néni, az őszi fogadóórán elég alaposan átbeszéltük Milánt, most lényegében csak a feladatokon futottunk végig. Néhány helyen veszített pontokat. Ott, amikor általánosságban kell pontozni, hogy mennyire türelmes, nyugodt, koncentrált, ott veszített párat, mert nem és nem tud nyugodtan ülni, ácsingózik, felteszi a lábát, tornázik, táncol, vakarózik... ezzel itthon is így van egyébként. Ha valamit dolgozik az asztalnál, azt biztos nem a fenekén ülve teszi, hanem legjobb esetben is féltérden támaszkodik a széken, a másik lábával pedig a földön áll, közben széket pörget, vagy dalolászik. Talán van egy leheletnyi javulás ősz óta, de hogy ebből mennyi problémája lesz majd a suliban, hát... De csak emiatt viszont nincs értelme oviban tartani, hiszen minden téren tökéletesen teljesített, a tapasztalati összefüggéses és következtetéses feladatoknál  hibázgatott egyet-egyet, de ezt leszámítva... A difer feladatokon kívül még extra felméréseket is csináltak az óvónők, tényleg mindenre kiterjedően, memória, különbség- és azonosság keresés, szókincs, fogalmak, irányok, stb... Ezekre mind azt mondta Kati néni, hogy nem nagyon tudott olyat kérdezni Milántól, ami ne ment volna neki. 

Egyedül ez az izgés-mozgás! Ezen kéne egy kicsit javítani. ( Ezt nem Kati néni mondta, hanem én. ) 

Szóval hivatalosan is iskolaérettnek van nyilvánítva, mehet suliba! :) 

Aki valamelyik reggel az ágy sarkában kuporogva Rémusz bácsi meséjét betűzgette Marcinak, amíg én a fürdőben készülődtem. Marci pedig szépen odalapult a vállára, ahogy az enyémre is oda szokott meseolvasás közben, és hallgatta a mesét.