Milán, tegnap fürdés után, az alsógatya és a pizsama között valahol félúton verselgetni kezdett. Nem újdonság ez nála, nagyjából folyamatosan mond valami verset, dalt, amit tanultak vagy hallott. Rendkívül széles a repertoárja, a PetőfiSándorgatyábatáncoltól a gyerekdalokon át, egészen Mohamed Fatima Ragyog a szívem, mint a napjáig terjed.
De azt a verset, amit mondott, csak tegnap este hallottam tőle először. A nagy katyvaszban valahogy mindig felkapnom a fejemet, ha valami újat hallok.
El is mondattam vele még egyszer, mert tudtam, hogy ha nem írom le, akkor elfelejtem, és lehet, hogy soha többet nem fogja elmondani, mert olyan kedve van. Nagyon klassz vers. Azt mondta Milán, hogy Kati néni szokta ezt nekik mondani, alvás előtt.
Orbán Ottó: Ólommadár
Zsák, zsák, zsák,
hol van a hálózsák?
Kati szemén ólommadár ül, az álmosság.
Azt mondja az a madár:
ideje aludni már,
nézd, az anya milyen fáradt,
csukott szájjal ásít párat,
Macska Margit sem dorombol,
a régi cipősdobozból
idehallani, hogy horkol;
be a zsákba, zsupsz, nyakig –
elrepülünk a hajnalig!
A Kati helyére bármilyen más név behelyettesíthető. Milán Marcival mondta :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése