Milánságok

Szombat este  a tévében éppen kezdődik a Dal. Milán kíváncsian várja. Teljesen fellelkesül, amikor a beharangozóban feltűnik Gáspár Laci. a műsor elején a szokásos időhúzós szövegek, hogy mekkora nagy a tét, meg hatalmas nyeremények, meg hűűűű, meg haaa, meg még a zsűri...
Milán türelmetlenkedik:
- Ajjjj, bajuszom lesz, mire végre elkezdik!

 Aztán végre elsötétül a képernyő, jön az első előadó. (Mát nem tudom ki volt). De még nem látjuk, csak a sötét színpad van, majd villódzó fények.
- Húúúú de sötét van!!!! Ez zenemozi!!!!

Vasárnap szülinapi buliba volt hivatalos.  A villamostól még kellett egy darabon gyalogolni. Ilyenkor, amikor ketten megyünk valahová folyamatosan fecseg valamit, jár az agya, mindenről eszébe jut valami. 
- Tudok egy verset!
- Igen? Elmondod?
- Nem mondom el, majd inkább leírom neked. 
- De le fogod tudni írni? Ismersz már minden betűt?
- Majd olyan betűk lesznek benne, amiket ismerek!

-Annyira várom már, hogy iskolás legyek, és megtanuljak rendesen írni meg olvasni!

És újabban a visszatérő témája, hogy úgy szeretne még egy kistestvért. 
Megyünk a buszhoz, és nagyot sóhajtozik:
- Anya, én úgy szeretném, ha lenne még egy kistesóm! Egy kislány is jó lenne!
-????
- És akkor én egész nap csak szeretgetném, puszilgatnám!-mondja sóvárogva.
- Szeretgesd Marcit!- javaslom neki
- Marci már nem kisbaba! Meg amúgy is vandál! 

- Jajjj, elfelejtettem, hogy mit akartam kérni a húsvéti nyúltól!!!!