Suliváró és sakkverseny

Pénteken volt az iskolában az első suliváró foglalkozás.  Emlékszem, Mátéval nagy izgalommal vártuk. Vagyis én. Máté szerintem nemigen értette, hogy mirefel ez a nagy izgalom. De hát hogyne izgultam volna, mikor akkor jártam én is először az iskolában, akkor nyitottam ki legeslegelőször azt a vaskos fa ajtót, aztán belépve minden olyan iskolaszagú volt, és minden olyan idegen, olyan nagy, az ovihoz képest. 

Bezzeg most... már nem csak én, hanem Milán (és Marci) is, hazajárók lettünk az iskola kapuin belül. Bár még mindig vannak az épületnek felderítetlen folyosói, amerre még sosem jártam, de ezt leszámítva már nagyon magabiztosan mozgunk odabent, és volt némi elképzelésem is már, hogy miként fognak ezek a foglalkozások zajlani, (pontugyanúgy, mint 2 éve :) ) ezért most nem volt az a nagy izgalom előtte. 

Az izgalmat végül csak megkaptuk, mert Máté aznap délután sakkversenyen volt a sakkos bácsival egy másik iskolában. Attila bácsi előzőleg azt mondta, hogy szerinte 5 körül már visszaérnek a suliba, ezért úgy terveztük, hogy odamegyek Milánnal és Marcival 5-re, 5-kor kezdődött a suliváró is, és Feri meg hazajön Marcival meg Mátéval. De Mátééknak 5-kor még se hírük, se hamvuk nem volt, és végül fél 7 körül, mire már a foglalkozásnak is vége volt, akkor értek vissza. 

3-an voltak az osztályból, érmet nem kaptak, csak oklevelet, de így is nagyon boldogok voltak. Máté 3 döntetlent játszott, meg kétszer kikapott, de Attila bácsi szerint ügyesek voltak, mindenki hozta a tőle elvárt szintet. Kapott is tőle mindenki egy szalámis pizzaszeletet hazafelé :) (Attila bácsi mindig meglepi őket valami nyalánksággal a sakkfoglalkozáson is. :) )

A suliváró legfontosabb momentuma, hogy ilyenkor mutatják be a leendő elsős osztályfőnököket, akikre nagyon kíváncsi voltam. Előzőleg ugyan már nézegettem őket a honlapon, de hát élőben azért mégis csak más. Ráadásul az egyik osztályfőnök nem is az lesz, akinek most negyedikesi vannak, hanem egy fiatal. 

Két osztályban gondolkodnak, egy matekos osztályban egy rutinróka, szigorú kinézetű tanítónéni és egy nagyonmosolygós napközis nénivel, és egy  angolos osztályban egy valamennyire pályakezdő, fiatal tanítónénivel és egy napközis tanítóBÁCSIval!!! Elsőre e felé hajlanék, de hát messze van még a tavasz, és lesz még több ilyen alkalom is, amikor találkozhatunk, majdcsak sikerül valami határozott álláspontot kialakítanunk. 

Amíg várakoztunk, hogy mindenki befusson, aki be akar, addig a gyerekek megoldhattak néhány feladatot, labirintust, különbségkeresést, pontösszekötőst, ilyesmit. 

Aztán mindenki levonult a tornaterembe, ahol 4 állomáson mindenféle ügyességi feladatokat kellett elvégezni. Volt labdavezetés jéghokiütővel, meg célbadobás, babzsákkal fejen egyensúlyozás állva és guggolva, és volt kötélen hintázás. Olyan Tarzanszerűen. 

Milánnak a hokiütős meg a köteles feladat volt a kedvence, meg a célbadobás, a babzsákosat nem szerette, pedig abban is ügyes volt. Közben Marci is befurakodott (volna) mindenhová, ahová csak tudott.

Mikor mindenki körbeért, akkor visszamentünk a terembe, a gyerekek csináltak kókuszgolyót, ittak málnaszörpöt és bodzaszörpöt, és elvileg jöhettünk is volna haza. De ekkor még a sakkosok nem voltak sehol! Milán meg Marci pedig leállt fölnyalogatni a tálcán maradt darált kekszet. Áhhh....

Hát így telt az első suliváró, ami idő közben Mátéraváróvá alakult. Decemberben lesz a következő alkalom.