Nagy nap volt tegnap a Boróka csoport életében, mert tegnap volt a napja annak, hogy Marci is ott aludjon életében először az oviban, annak az apropóján, hogy én éppen alvásidőben a Csillag csoportos óvónénikkel fogadóóráztam Milán kapcsán.
Szerdán már beharangoztuk az óvónéniknek, hogy másnap bizony ott fog aludni Marci, készüljenek!!!! Nagyon örültek neki, és nagyon lelkesek voltak, és el is hintették a nagy hírt a csoportban. Ezt onnan tudom, hogy amikor szerda délben mentem Marciért, akkor az egyik kislány elém penderült, és izgatottan elmesélte, hogy képzeljem el, hogy holnap a Marci is itt fog aludni!
Búcsúzáskor Ica néni mondta Marcinak, hogy:
- Akkor holnap várlak, és akkor majd alszunk együtt!
- Nem. - vágta rá Marci duzzogós arcot vágva- Sírni fogok!
- Ugyan már!- mondta Ica néni- Nem fogsz Te sírni! Ha meg sírsz, akkor majd megvigasztallak!
Délután és este, amikor Milán szóba hozta a másnapi ottalvást, akkor még határozottan azt állította, hogy márpedig ő anyával fog aludni, de reggel, amikor újra előkerült a téma, akkor már nem ellenkezett. Igaz, nem is volt az a kitörő öröm, inkább csak belenyugvás.
- Akkor ma alvás után megyek majd érted, jó?
- Jó! - mondta olyan zabálnivaló Marcisan.
Szépen, rutinosan ment be Ica nénivel a csoportba, az alvónyulát is odarakta a kiskosárba, ahogy szokta. (Az alvónyulat akkor is hordjuk magunkkal, amikor nem alszik ott. ) Olyan puszilgatnivaló ilyenkor reggel. :)
2-re mentem a fogadóórára. Kicsit korábban már ott voltam, és kicsit el is húzódott az előttem lévő anyukával a beszélgetés, így volt időm hallgatózni a Boróka csoport táján. De csend volt. Néma csend. Ebből arra következtettem, hogy mindenki, beleértve Marcit is, alszik. Aztán találkoztam Ica nénivel, aki mondta hogy minden oké, igaz, kicsit később sikerült csak elaludnia, mint a többieknek, de alszik, és édescukorborsó. Aztán Éva néni is kijött a konyhába, ő volt délután, és ő is mondta, hogy no para, Marci szépen alszik, és édesaranyos kismókus. Mondta, hogy szépen bement a többiekkel, nem volt semmi nyafogás, aztán odaültek mellé, és megfogták a kezecskéjét, simizték a buksiját. Egy darabig kereste a fekvést az ágyon, de aztán szépen elaludt. Be is hívott, hogy kukkantsam meg nyugodtan, hát belestem.
Édesen szunyókált a kis ágyán, közvetlenül az íróasztal mellett. Úgy aludt, ahogy itthon is szokott, összekuporodva, egyik kezével az arcán, feje alatt a nyuszikája, ahogy azt Milántól tanulta :)
Fél négykor, uzsonna után mentem érte. Éppen Erika néninek, a ped. asszisztensnek segített pakolni, de amikor meglátott rohant ki nagy boldogan, ahogy szokott. Aztán követelte a beígért Dörmi mackóját :)
Úgy váltak el Éva nénivel, hogy ma is ott alszik.
Ebben nem voltam annyira biztos, Marci is azt mondta délután, hogy ma nem alszik ott, de végül reggel mégiscsak abban maradtak Icanénivel, hogy ma újra kipróbálja az oviban alvást. Úgyhogy ma megint hosszú napos lesz.
Amikor jöttem haza az oviból, jött szembe velem egy borókás kislány az apukájával. Hallottam már messzebbről a kislány csacsogását, hogy: - Ő a KisMarci anyukája! Aztán egymás mellé értünk, köszöntünk, és a kislány újságolta, hogy:- képzeld el, Apa, hogy tegnap a KisMarci is ott aludt az oviban! Képzeld el! Nagyon jó volt, hogy ott aludt!
Hát ilyenek ezek a borókás lányok :)
Kíváncsi vagyok, hogy ma mit fog Marci mondani délután. Már nagyon várom, hogy érte mehessek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése