Veszprémi állatkert

Tavaly előtt már voltunk az állatkertben, de azóta sok fejlesztés és bővítés történt, például jöttek elefántok, amiket Milán a múltkor annyira hiányolt, és hát Marci is nagyobb és érdeklődőbb lett azóta. A fiúk idén voltak a suliból is, és az oviból is a pesti állatkertben, és így pont Marci maradt ki, aki pedig a leginkább célközönség. 

Szóval kedden délelőtt Veszprém felé indultunk. 

Nekem nagyon tetszik ez az állatkert! Az egyik ok, hogy olyan sok féle majom van, és nekem nagy kedvenceim a majmok. Szerintem borzasztó szórakoztatóak és viccesek. A másik, hogy nagyon jól körbejárhatóak az állatok. Most, hogy már nem volt nálunk babakocsi, nem úgy mint legutóbb, most már nem is volt zavaró az a rengeteg fel és le lépcsőzés. Bár pont most nem is annyira kellett föl-le mászkálni, mert nagyon jó állatkertes idő volt. 

Persze a játszóházzal kezdtünk, ami nagyon tetszett nekik, Marci is nagyon bátran mászott a köteleken, a nagyok pedig aranyosan vigyáztak rá. Hagytuk őket egy kicsit, hogy ne legyen hiszti, és most nem is volt bent annyira meleg és büdös, mint legutóbb, és csodával határos módon majdnem első szóra jöttek is, amikor kértük őket, hogy induljunk. Klassz egyébként ez a játszórész, szeretjük az ilyen csüngő-mászó játékokat.

A játszóház után sorra néztük az állatokat, Marcinak minden nagyon tetszett, de jellemző, hogy kacsaúsztatónál időztünk a legtöbbet, de azért csak haladtunk. Azt terveztük, hogy a soron következő vörös vari etetésre odaérünk, de még azt sem tudtuk, hogy pontosan hová kell menni, csak mentünk az orrunk után.

Ő a vörös vari, ha valaki még nem találkozott vele :)

Az idén sikerült a hópárducot is meglesni, igaz csak nagyon messziről, és épp feküdt, szóval nem volt túl látványos, de a múltkor egyáltalán nem láttunk belőle semmit. Az oroszlánok és a tigrisek viszont épp pózolós kedvükben voltak.

Aztán elindultunk fölfelé a szafari park felé, és itt kezdett igazán  nyűgössé válni a társaság, pedig hol volt még a vége.... A gyűrűsfarkú makikat én nagyon imádom, ahogy ugrálnak ágról-ágra, hát azt én el tudnám nézni jó darabig, de mivel épp előtte vettünk egy kürtőskalácsot, amit a makik elöl eldugtunk, a fiúknak viszont csak e körül forgott minden gondolatuk, így nem álltunk ott nagyon sokáig.
A fenti részen az elmúlt két évben nagyon sokat dolgoztak, és jól kibővítették, nagyon klassz lett.  Ezt nem sanszoltuk be, és mire eljutottunk a park legvégébe a fókáig, addigra jól elfáradtunk mindannyian. Marcit már többször kellett ölbe venni, mint nem, de ha épp jött magától, akkor is tolni kellett a biciklin, vagy minden sarkon leült, vagy épp lefeküdt.

A csimpánz is a kedvencünk volt, Milánnál egyébként is téma mostanában az ősember, meg hogy hogy lesz a majomból ember, úgyhogy kapóra jött. Ráadásul nagyon kedves kis majom volt, pont úgy számolt az ujjával, mint ahogy Marcika. :) Majd grimaszkodott és fintorgott a fiúknak.

 Az elefántoknál megpihentünk, a nap is kisütött, a pulóvereket is levettük, az elefántok pedig épp egymással packáztak, és az egyik próbálta vízbe lökni a másikat. Ezt elnéztük egy darabig, a játék is végetért, és az egyik elefánt a medence lépcsőn kezdett el sasszézni. Nagyon mókás volt.

A pingvineknél már hullák voltunk, pedig várt ránk egy visszaút a lenti kapuhoz, mert ott állt az autónk. Nagyon jó lett volna valami kisvonat, vagy egy jeep, ami visszavisz minket, miért is nincs??? Lehet, hogy találtam egy piaci rést? :)

Végül lefelé már nem kínlódtak annyit a fiúk, igaz, nem is álltunk már meg sehol, és vitt lefelé a lejtő.
Ahhoz képest, hogy tényleg Marci jól elfáradt már féltávon, ahhoz képest egész jól sikerült a nap, és jól el is telt az idő, de nagyon klassz volt. Lehet, hogy 2 év múlva megint megyünk, és megnézzük megint. Ki tudja.