Volt már szó róla, hogy Milánnak nem volt jó az ötéves hallástesztje. Elmentünk a Bethesdába, ahol megerősítették a tényt, hogy valóban jelentős eltérés van a normál, és az elfogadhatóhoz képest. Ez volt valamikor tavasz elején, márciusban talán. Kapott gyógyszert, orrcseppet, és rendszeresen jártunk kontrollra. A jobb fülén történt is javulás, azt végül már jónak ítélték, a bal viszont csak nem akart javulni. Egyszer volt némi javulás, de a következő hallásteszten megint az jött ki, hogy jóval alatta van az elvártnak. Ez volt júniusban, amikor már három gyerekkel várakoztam a tömött kórházi váróban, mert már nyári menetrend szerint dolgoztak. Az első óra még csak eltelt, olvastunk, beszélgettünk, a második már lassabban csordogált. A hallásvizsgálat után, mikor megint a doktornő előtt várakoztunk, akkor Marcinál már végleg elszabadult a pokol, és a másik kettő is eléggé türelmetlen lett már ekkorra. Érthető módon. Akkor már a harmadik órába is belekezdtünk, én sem voltam már a topon. Gyerekkórházról beszélünk egyébként, ahol csecsemőtől elkezdve várakoznak a gyerekek, mert mikor Marci született már akkor sem csináltak a kórházban hallásvizsgálatot az újszülötteknek, mert nem támogatta a tébé, hanem pár hetesen ide kellett vele is jönni. Nem kommentálnám.
Szóval a káosz közepén, a doktornő ajtóban elrebegett szavaiból csak annyit fogtam fel, hogy kérjek xy orvoshoz időpontot, mert itt bizony nincs javulás, és konzultáljunk fülfelszúrás és/vagy orrmandula műtét ügyben vele.
Emésztettem egy kicsit a dolgot, majd pár nap múlva beszéltem egy ismerős anyukával, ( Máté osztálytársáékkal) akivel egyszer összefutottunk a kórházban várakozás közben, és elmesélte az ő történetüket, ami nagyjából fedte a miénket, sőt nekik még súlyosabb volt a probléma. Ajánlott egy doktornőt, akihez ők is jártak végül, amikor már őket is műtéttel riogatták. Nekik 100%-osan megoldódott a kislány hallásproblémája.
Ez volt június közepén, az évzárókor.
Aztán nyaraltunk, aztán ez meg az, végül július elején kértem időpontot a doktornőhöz. 3 villamosmegállónyira rendel tőlünk, szóval nagyon kényelmes helyen. Még azon a héten fogadott. Megnézte, megvizsgálta, bemérte, nyomást mért, valóban van elzáródás. Kérdezte, hogy a Bethesdában csináltak-e takarítást. Nem, nem csináltak. Nem csináltak semmit. Szirupot kapott meg orrcseppet, és vártuk a csodát. Kitakarította az orrát, átmosta neki, és egy lufballonnal levegőt pumpált az orrába, hogy átjárhatóvá tegye a járatot. Párszor ezt megcsinálta. Mondta Milán, hogy érzi is, hogy megy levegő a fülébe, és amikor kérdezte a doktornő, hogy érez-e változást, azt mondta, hogy igen, mindenki nagyon hangosan beszél.
Itthonra is vettünk egy hasonló lufis kütyüt. Mintha az orrszívó porszívó szívó végére egy lufit húznánk. Azt kellett Milánnak orral felfújni, és visszapumpálni a levegőt az orrán keresztül a fülébe. Minél többször naponta. Plusz orrcsepp, és persze sóoldat. ( Megjegyzem, a sarki patikában még sosem hallottak erről az orrballonról, a két sarokkal lejjebbiben tudtam venni, amit a doktornő ajánlott. Még ilyet?!)
A következő kontrollon már volt némi javulás, a legrosszabbról a közepesre javult a nyomás a fülében. Folytattuk tovább a lufis pumpálást.
Ma pedig hallásvizsgálatot is végzett a néni, hasonló módon, mint a kórházban, csak kétfajta fülhallgatóval, és az eredmény TELJESEN JÓ lett! Helyrejött a hallása! Mindent szuperül hallott, és minden tökéletes!
Borzasztóan örültem neki, és a doktornéni is agyondícsérte Milánt :)
Hát így történt. Most örülünk! Nincs már semmi teendőnk. Max. annyi, hogy megfázás után fújdogáljuk megint az orrát ezzel a ballonnal.
Az eset aztán egy csomó gondolatot ébresztett bennem. Többek között azt, hogy ha ilyen egyszerű módon, mint levegő befújás meg lehet egy ilyen jellegű dugulást szüntetni, akkor miért nem lehet ezt kórházi keretek között, tébé által finanszírozott módon is megtenni. Ha egy ennyire egyszerű, és fájdalommentes, de hatásos módszerrel meg lehet úszni, hogy egy gyereket tűvel szurkáljanak, esetleg megműtsenek, ami a pár napos kórházi kezelésen túl hetekig tartó itthoni ápolást igényel, akkor ez miért csak magánrendelés útján elérhető. Lehetséges az, hogy a kórházi doktornő is tudja ezt a trükköt, és azért ajánlotta a figyelmembe a magánrendelését még első alkalommal, csak a kórházban nem alkalmazza/alkalmazhatja? Valóban mást kapok, ha van annyi felesleges pénzem, hogy elmenjek egy magánrendelésre? Én eddig naiv módon azt gondoltam, hogy a magánrendelésen maximum a várakozási időn tudok csökkenteni, nem a szolgáltatás és az ellátás minőségén javítani, de most azt kellett tapasztalnom, hogy sajnos ez nem így van. És ez mélyen elkeserít. Van ilyen, hogy egy gyereket inkább a műtőasztalra fektetünk, semmint alternatív módszerekkel megpróbálnánk megoldani a problémát? ( egyszerű orrtakarításról és levegőbefújásról beszélünk, nem valami méregdrága vadiúj kísérleti gyógymódról, ami egyedülálló a világon) Sajnos igen, van! Ma Magyarországon sajnos igen, van. Ez az egészségügy ma Magyarországon, a 21. században.
Bakker, én is ilyen naiv vagyok!!!! Döbbenet! Szerintem ez azért orvos és kórház függő is. Vagy legalábbis remélem....
VálaszTörlésAmi a fontos, örülök, hogy minden oké Milán hallásával. :)
A Bethesda egyébként egy jóhírű kórház. Mikor Marcival bent kellett lennünk, akkor is nagyon lelkiismeretesek, gyerek- és szülőbarátok voltak. Gyanítom, hogy az efajta egyszerű kezelés nem fér bele az előírt kórházi protokollba. De vannak sokkal messzebbre nyúló összeesküvés-elméleteim is, amibe nem mennék bele.
TörlésA lényeg valóban az, hogy Milán helyrejött, csak akkor sem hagy nyugodni, hogy vajon hány gyereknek veszik ki potyára a manduláját, akik nem jutnak el egy másik orvoshoz....
Őszintén örülök, hogy megoldódott a probléma!
VálaszTörlésNekem ezt olvasva az jutott eszembe, mikor Áronka született és könnycsatorna elzáródása volt. Addigra én már sok ismerősömtől hallottam, hogy Gyöngyösön van egy doktor bácsi, aki ezzel foglalkozik. Volt vagy 70 éves. Nem hazudok, és nem túlzok, 2 perc alatt megoldotta a problémát, akkor 4 hónapos volt Áron. Elutaztunk érte, hogyne utaztunk volna a világ végére is, Debrecenből Gyöngyösig. Addig meg számtalan orrcseppen, szemcseppen voltunk túl, persze mind antibiotikum, szegényke többet kapott 6 hetes korára, mint a tesói akik akkor már 4-5 évesek voltak.
A magánklinika sem mindig a legjobb, nekünk nincsenek rossz tapasztalataink, de az igaz, hogy a várakozási idő jelentősen csökken ott.
Még egyszer: örülök, hogy megoldódott Milánka hallásgondja.
Szia, bocsánat, hogy így ismeretlenül belekotyogok, csak az oly sokat szidott magyar egészségügyet szeretném egy kicsit védelmembe venni. Mi jelenleg Írországban lakunk, az itteni iskolai szűrővizsgálaton az én kislányomnál is halláscsökkenést diagnosztizálta fél éve, fül-orr-gégészetre, csak valamikor jövő nyárra kaptunk időpontot, alternatív opciót senki sem ajánlott, magunktól találtuk meg mi is ezt az orral fújható lufit, most mi is ezzel próbálkozunk, de hogy érdemi javulás tapasztalható e a gyerek hallásán, csak valamikor februárban tudhatjuk meg, mert akkor van időpont újabb hallásvizsgálatra a védőnőnél, ezzel csak azt akartam mondani, hogy sajnos ez a helyzet szerintem nem csak magyarországra jellemző!
VálaszTörlésÖrülök, hogy a kisfiadnak sikerült meggyógyulni!
Vica
Kedves Vica, sajnálatos, hogy nálatok sem működik úgy a rendszer, ahogy annak kellene. Sőt... a leírtak alapján még annyira sem működik. Nagyon durva, hogy gyakorlatilag éveket kell várni, hogy ránézzenek egy gyerekre! De attól a ténytől, hogy másnak is rossz, attól nekem/nekünk, a gyerekeinknek nem lesz jobb. Mindamellett pedig, hogy a rendszer rossz és akadozik, továbbra is hiszek az orvosok elhivatottságában, szakértelmében és lelkiismeretességében. Csak hát van egy csomó dolog, ami ezen már túlnyúlik.
TörlésRemélem nektek is használni fog az orrballon. Az ismerős kislány állítólag már alig hallott, amikor elkezdték ezt használni, és pár hónap alatt teljesen rendbe jött. Kívánom, hogy nálatok is sikeres legyen a kezelés!
Üdv: Bea
Nahát! ez tényleg öröm hír, mekkora élmény lehetett Milánnak, hogy hangosabb minden :)
VálaszTörlésA egészségügy meg igen, sajnos ez van. Akinek magán praxisa van annak, sokkal több érdeke van abban, hogy ne hibázzon és valóban segítsen. Arról nem is beszélve, hogy nyugodtabb körülmények között van az illető orvos. A maga ura, ha úgy tetszik. Saját felelősséggel A kórházban pedig mindenki a saját kezét mossa és egymásra mutogatnak.