Vészesen közeledünk a nyár végéhez, ezt most már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A sulis cuccok szerintem megvannak. Igaz, a rajz- és matekdobozokat amiket hazahoztunk még nem néztem át, de remélhetőleg a festék, pasztellkréta, gyurma nem koptak el egy év alatt. Ha meg igen, akkor még mindig tudom a jövő héten pótolni. Tornacuccok megvannak, viszont tegnap éjszaka félálomban bevillant, hogy benti cipőt nem vettünk az ovisoknak, mert ejjj, ráér az még, nehogy kinőjjék, meg hát azt bármikor tudunk venni. Hát... remélem, hogy így lesz. Azon kívül egyelőre nagy beruházásokat nem tettünk. A jövő évi menetrendre pedig egyelőre nem gondolok, hogy ki mire, hová, és mikor fog járni, hát azt majd az idő kialakítja. A fiúk most megint szívesen mennének úszni, amit támogatnék is, csak az egy kicsit nagyobb szervezést és logisztikát igényel, mint a sulis foci. Majd meglátjuk, mi fér bele, hogy fér bele.
Ez a tanévkezdés Marci szempontjából lesz igazán érdekes. Tavaly a Máté éve volt, tavalyelőtt a Miláné volt, és jövőre megint a Miláné lesz.
Júniusban még nehezen képzeltem el, hogy Marci ovis lesz, beszélni épphogycsakalig beszélt, azt is inkább csak itthon, és közelében sem voltunk a szobatisztaságnak. De amikor kiderült, hogy sikerült a kívánt csoportba bekerülni, muszáj volt rákapcsolni. A beszéd szépen alakult, napról-napra észrevétlenül egyre többet fecseg. Van még hová fejlődni, de legalább már van egy stabil alap, amire építkezhet.
A szobatisztaságot illetően nagyon kapóra jött ez az igen meleg nyár. Marci egyébként is szeret a'la natur ruha nélkül lenni, azzal, hogy mondtam neki, hogy vegyük le a pelust, nem okoztam benne semmiféle törést, nem úgy mint annakk idején Milánnal, aki nagyon ragaszkodott a pelusához. Marci nem, őt nem érdekelte különösebben, szívesen húzott bugyit, igaz, eleinte eszében sem volt se szólni, se kérésre vécére menni, és rendre 5-6 kisgatyákat mostam egy nap.
Aztán valahogy fokozatosan egyre kevesebb lett a szennyes, a kertben már szívesen pisilt, aztán bent is egyre többször. Már egész jól haladtunk, amikor elutaztunk Csehországba, és ott az itthoninál gyakrabban kapott a farára újra pelust, mert utaztunk, mert vendégségben voltunk, és mert a szobában sem lett volna túl szerencsés, ha összepisil mindent. Ott volt egy kis visszaesés.
Amikor hazajöttünk, és volt pár nap hűvös idő, és melegítőalsót is kellett húzni, azt hiszem az volt a mélypont. Az összes hosszú nadrágját összepiszkította egy nap alatt, pedig van neki bőven.
Aztán ezen is túl lett, és villámcsapásszerűen kezdett javulni a dolog.
Ma már ott tartunk, hogy már nem is igen használunk pelust, csak éjszakára. Vagy ha messzebbre megyünk itthonról, akkor bugyipelust kap, de inkább magam miatt, mert most már többnyire szól, és tegnap óta szó nélkül is bevonul a vécére és elintézi a dolgát, állva, mint a nagyok, és a déli alvásnál is legtöbbször bugyiban alszik, és eddig csak egyszer-kétszer volt baleset.
Szóval most nagyon örülök, hogy úgy tűnik jól alakulnak a dolgok. Már csak a kakit kéne a vécébe intézni, mert arra még mindig kér pelust. De édes, mert mondja,
- Anya, tatilok, kéjek peluszt!
Abban bízom, hogy mivel eleinte úgysem lesz ottalvós, azt a pár órát kibírja majd. Ha meg nem, hát hátha az oviban szívesebben ráül majd a kisvécére.
Milán nagyon várja már, hogy menjen oviba, és nagycsoportos legyen. Saját elmondása szerint nem az ovit, magát várja, hanem azért várja, mert a nagycsoport után végre mehet iskolába. Félő, hogy némileg idealizált kép él benne az iskolát illetően, hiszen eddig, amikor kapcsolatba került vele, akkor mindig csak a móka és a kacagás volt porondon, no meg a foci.
Az ő szempontjából is érdekes lesz az év, készülés a sulira, tanítónéni választás, esetleg iskolaválasztás, bár Milán elzárkózik minden egyéb lehetőségtől, ami nem a Máté iskoláját jelenti.
De addig még van egy kis idő. Addig még élvezzük a nyári szünetet, iskolára-óvodára csak szőr mentén gondolunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése