Ők mondták

Még a Balatonnál. Milán mostanában mindig azt kérdezgeti az autóban, hogy hol vagyunk, mi volt a táblára kiírva. 
- Anyaaaa, most hol vagyunk?- kérdezi
- Balatonudvari.
- Hol vagyunk?- kérdezi újra
- Balatonudvari- mondom
- Hol?
- Balatonudvari.
- Mi???? Balatonfutbali?

 Máskor. 
- Hol vagyunk?
- Most két város között. 
- Mátéééé, most két város között vagyunk! 
Megyünk, megyünk, de még nem értünk be a következő faluba.  Pár perc múlva:
- Jó hosszú ez a két város között.!!!

Focitáboros. 3-szor kaptak enni, de az egy hét alatt nem nagyon sikerült megtudnom tőlük, hogy mit is ettek. 
- Mi volt az ebéd?- kérdezem
- Tudod mi?- kérdez vissza Máté- Hát volt leves, meg második. 
- Milyen leves volt?
- Azt már elfelejtettem. 
- És mi volt a második?
- Mi? Mi? Hús krumplival! Mi lett volna?
Másnap. 
- Tudod mi volt? Hús rizzsel. Meg leves, de azt már elfelejtettem. 
Harmadnap. 
- Hús tésztával. 
- Leves nem volt?
- De volt. De nem tudom milyen leves volt. ( az egyik szerint karalábé, a másik szerint karfiol.)

-Mi volt ma fiúk a táborban?
- Mi lett volna? Fociztunk, aztán strandoltunk, aztán ebédeltünk, megint strandoltunk, visszajöttünk, átöltöztünk és gázoltunk le megint a focipályára. 


Megyek értük egyik nap délután. Peti bácsi épp Milán cipőjét köti be, de mintha ott sem lennék, amikor végez, Milán rongyol le a pályára. 
Váltottunk pár szót Peti bácsival, aki nagyon bírja egyébként Milánt, meg Milán is őt, és mivel Milán volt a legkisebb a csapatban, rá kicsit jobban odafigyeltek a strandon, itt-ott, míg a többiekben tombolt a csordaszellem. 
Peti bácsi mesélte.
- Milán, nem tudsz cipőt kötni?
- De tudok! Csak nincs kedvem!

Egyik nap elsétáltak a ligetbe fagyizni, és elmentek a Bethesda mellett. 
Milán:- Jééé, itt már jártam! Ide járok fülészetre!
-P.bácsi:- Miért jársz fülészetre?
M.- Miiiiii????? Nem hallottam!
P.bácsi: - Jó, most már tudom :)