Hétvége

Elröppent. Huss. Pedig a fiúk már pénteken itthon voltak, mert se ovi nem volt, se suli. Feri sem, ő meg csapatot épített. Még korábban voltak terveim erre a péntek-szombatra vonatkozóan, hogy majd csinálunk valamit a fiúkkal, esetleg állatkert, vagy valami haveros összeröfi, de végül nem lett az egészből semmi, mert Milán sebei még mindig nem múltak el péntekre teljesen, sőt..., ráadásul pénteken újra kontrollra kellett menni, ahonnan végül átküldtek a másik rendelőbe bőrgyógyászhoz, és erre szépen rá is ment a délelőttünk és a délutánunkból is egy kicsi. Nagyjából 3 órát töltöttünk el várótermekben ücsörögve. Ehhez képest a fiúk egész jól bírták, igaz, kiolvastunk 2 könyvet, és az utolsó fél órát már eléggé szenvedősre vették, de hát ez van... egészségügy, én így szeretlek. Kárpótlásul Milán sebei azóta meggyógyultak. Legalább ennyi.

Szombaton a fiúk már reggeltől várták haza Apát, és készültek valami focimeccsre, de Apa csak délután érkezett haza. Ezt a tényt kicsit nehezen vették be. Duzzogtak is egy sort. Hogy dobjak a hangulatukon tortilla tekercsbe csavartam nekik az ebédet :) Ez a megoldás már csak amiatt is szerencsés volt, mert így valamennyi sült zöldség is lecsúszott a torkukon ellenvetés nélkül, amit mi Ferivel nagyon szeretünk, de a gyerekek nem annyira, ők inkább zöldsaláta pártiak. 

Aztán. Képekben.

Milán kapott Júlia nénitől egy képeslapot névnapjára. Úúúúgy örült neki, hogy legalább százszor fel kellett neki olvasni, majd délben is, és este is azzal aludt. :)

 

Máté olvas a teraszon, a háttérben a többiek trambulinoznak.

Sütöttünk süteményt is. Marci segített. :)

És máris itt volt a vasárnap. Amikoris főztem egy kis bodzaszörpöt :)

Milán nagy örömére. Ő a legnagyobb bodzaszörpivó nálunk.

Alvásidőben pedig elmentem, és futottam egy jó kis 10 km-t a Coca-cola futónapon. :) Remek volt! Jó idő volt, leszámítva azt a néhány viharos széllökést, de az már semmi. 

Tavaly is itt voltam, ez volt az első 10 km-es hivatalos futásom. Nem szeretem a verseny szót, mert nem versenyez igazából, inkább egy szuper közösségi élmény. 

Eléggé utolsó pillanatban neveztünk, sokáig úgy volt, hogy nem is leszünk itthon ezen a hétvégén, de amikor hétfőn olvastam, hogy van még pár száz hely, akkor Feri végül is rábólintott, és "elengedett". :) 

A fiúk végül nem jöttek velem, megint csak, mert nagyon Marci alvásidejében volt a futás. Sajnáltam is, hogy nincsenek ott, mert nagyon jó hangulat volt a nagyréten, és folyton eszembe jutott, hogy ez, meg az, hogy tetszene nekik. Na de majd jövőre már Marci is nagyobb lesz :) 

A futás végül egészen jó volt, jobban is esett, mint a múlt heti eu-s futás, igaz, most kicsit jobban is figyeltem, hogy ne fárasszam ki magamat már az első felén. És még így is volt egy szenvedős két kilométerem 6-8 km tájékán. végül egész jó idővel, 55.32-vel értem célba, ami 4 perccel jobb idő, mint a tavaly ugyanekkori. Legmerészebb álmaimban volt egy 55 percen belüli futás, bár tudtam, hogy ahhoz nagyon ki kellene futni magamat, de ezzel is teljesen elégedett vagyok.

Nem nézek ki túl jól futás közben, szó mi szó.