Strandos délután gigacsúszdázással

A vár után visszasétáltunk a panzióhoz, hogy kivegyük a csomagtartóba előre bekészített fürdőcuccot. Marci szunyókált kicsit a babakocsijában út közben, én meg örültem, mert kicsit tartottam attól, hogy mi lesz, hogy hogy nem alszik egész nap semmit. Persze végszükség esetén aludhatna a strandon is, de ismerem már annyira, hogy tudom, hogy inkább szétesik a fáradságtól, semmit elaludjon egy napozóágyon. 

A fürdő a szomszédos Almásy-kastély parkjában helyezkedik el, ami felér egy botanikai kirándulással is, mert több mint 100 féle fa, bokor és cserje díszíti. Ebből most télen/tavasz elején sajnos nem sokat élvezhettünk, nem is voltunk kint a kinti részen egyáltalán, még szétnézni sem, csak a benti medencéket használtuk, de azt kifulladásig.
A gyulai gyógyvíz elsősorban kopásos megbetegedésekre, műtét utáni rehabilitációra, nőgyógyászati problémákra van kiváló hatással.


Ahogy beléptünk a fiúk azzal lendülettel már fenn is voltak a csúszda tetején. Én még kettőt sem pislogtam, ők már a második körre szaladtak. Nem voltak sokan, szinte alig, igaz a fürdőnek ez az Aquapalota része még épp hogy csak kinyitott. Szóval volt helyünk bőven, még annál is több.

Kalózhajós pancsolda

 Jó volt, hogy a kis pancsolót és az úszómedencét kivéve az összes medence egybe volt kapcsolva, vagyis mondhatjuk, hogy egy nagy medence volt az egész strand, csak minden oldalán más-más élményelemek voltak. Élveztük, szerettük, és a gyerekek is, mindent kipróbáltunk, nekem a sodrófolyosó volt a kedvencem, abban annyit nevettünk, hogy csak na. De szaunáztunk, pezsgőfürdőztünk, és a családi gyógymedencében is áztattuk magukat egy kicsit pihenésképpen.

Máté már érkezés után mondogatta, hogy csússzunk le a nagycsúszdán. Kettő volt belőle, egy zöld fényalagút nevezetű, meg egy sárga, amit beülős gumival is lehetett használni. Mind a kettő borzasztó hosszúnak és félelmetesnek tűnt onnan lentről. Én nem nagyon szeretek csúszdázni, mert nem szeretem, hogy a végén belemerülök a vízbe, és Feri sem az a nagy csúszda-fun, de Máté annyira mondta már, hogy végül rábólintottunk, hogy ám legyen. Feri ment fel először Mátéval, majd Milánnal, majd én is mentem velük egy-egy kört. Hát azt az örömöt és lelkesedést, ami Máté arcán és a hangjában volt, amikor először leért, és mesélte, hogy milyen volt, hát azt nemigen tudom leírni, de nagyon ritkán látom ennyire boldognak :) Teljesen fel volt spanolva, annyira aranyos volt. 

Másodjára már nem volt olyan félelmetes, mint elsőre. A zöldön és sárgán is csúsztunk. Aztán egyszer csak, míg mi fent voltunk Milánnal, addig Máté hozzácsapódott egy kisfiúhoz, vagy ő csapódott Mátéhoz, nem tudom, már korábban is csúsztak együtt a kisebb csúszdán, és Feri elengedte őket az úszógumis csúszdán egyedül.

Mikor lefényképeztem a csúszdákat, akkor még nem gondoltam, hogy jelentősége lesz a dolognak. Ezért nincs is benne egész hosszában.

Kép forrása a fürdő facebook oldala

Egy kis uzsonna

Számtalanszor lecsúsztak, majd amikor leállították a sárgát, akkor áttértek a zöldre, és csak csúsztak, csúsztak, végül Milán is becsatlakozott közéjük, miközben mi Marcival a kalózos pancsolóban időztünk. Kihasználta a kínálkozó lehetőséget, mert én nem biztos hogy felengedtem volna egyedül. Mátét sem egyébként, de ha már fenn voltak, akkor már mindegy volt, és hát baromira élvezték. 

Majdnem zárásig koptatták a gatyájukat a csúszdán, úgy kellett őket kiimádkozni a vízből. 

Hulla fáradtan hagytuk el a strandot. Marci a fürdő előtt belefeküdt a babakocsiba, és 1 mp alatt elaludt. Nem is mentünk haza, hanem rögtön mentünk vacsorázni, hogy legyünk túl rajta. Milán a leves után elaludt a széken. 

Kábé 6 órát áztattuk magunkat  a vízben, teljesen rongyosra ázott mindenkinek a keze-lába :) Senkinek nem kellett könyörögni, hogy aludjunk este. Úgy aludtunk, mint a bunda. Másnapra Milán is majdnem teljesen jól lett.