Helló tavasz, avagy tavaszköszöntő Gyulán

Még a születésnapomra kaptam Feritől 3 nap/2 éjszaka gyulai pihenést. A kupon elsősorban hétköznapokra szólt, így már akkor elkezdtünk sakkozni, hogy mikor is menjünk. A január gyorsan kiesett, már nem is tudom miért, talán betegek voltunk, a február eleje meg a farsang miatt nem volt jó. A tanítónéninek a februári szülőin említettem, hogy majd elmennénk 3 napra, és semmi ellenvetése nem volt, már csak találni kellett 3 olyan napot, amikor se a suliban, se az oviban nincs semmi fix program, színház, iskolafogorvos, fülészet, akármi, és még Ferinek is jó legyen munkailag. Hát nem volt könnyű művelet! Végül nagy nehezen a március 4-5-6-a tűnt megvalósíthatónak, és mielőtt valami közbejöhetett volna, gyorsan le is foglaltuk a szállást. 

Milán  már kedden sem volt oviban a fülészet miatt. Máté szerdától nem ment, de szerda reggel Ferinek  még el kellett mennie. Rendhagyó módon én már kedden este egész jól összepakoltam, szerdán délelőttre már nem sok maradt, némi játék, amit rendszerint elő sem veszünk, de ha nem vinnénk, akkor biztos, hogy hiányozna, könyvek, piperék, útravaló. Mátét reggel 7-kor már az íróasztala fölött találtam, gőzerővel oldotta a matekleckéjét, és egész távollétünk alatt nagyon lelkiismeretesen dolgozott.

Egész jó voltam, mert csak egy dolgot hagytam itthon, Marci pelusát, de ez is már csak Szentesen jutott eszembe, ahol megálltunk ebédelni, így Gyulára érve a bejelentkezés után az első dolgunk volt, hogy pelust szerezzünk. 

Egy klassz panzióban aludtunk, pár percnyire a vártól és a fürdőtől. De hát nem tudunk olyan közel lakni semmihez, hogy a fiúknak ne legyen az túl messze, pedig tényleg nem mentünk sokat. A mennyit kell még menni? kérdés, az szinte mindenórás volt mifelénk, hol az egyik, hol a másik zendített rá. hozzá kell tenni, hogy szegény Milán lázasan indult neki a pihenésnek, így ő amikor épp lefelé hajló ágban volt, akkor eléggé oda tudott lenni, de azért jól kordában tudtuk tartani az állapotát.

A legnagyobb szenzáció a fiúknak az volt, hogy galériás szobát kaptunk, és már a belépés után azt hajtogatták, hogy ők akkor majd fent alszanak. Na persze:) Meg ahogy azt Móricka elképzeli. Még képesek lettek volna éjszaka lesétálni a lépcsőn. 

Máté fel is cuccolta a fenti komód tetejére a sulis cuccait, és ott tanulgatott. Édes volt :)

Szóval megérkezés után rögtön el is indultunk a város felé, hogy pelust vegyünk Marcinak. Bár mindenképpen egy városi séta lett volna a délutáni program, pelus ide vagy oda, hiszen másnapra már más terveink voltak. 

Elsétáltunk a vár mellett is, de most csak kívülről néztük meg, zárva is volt már. Nagyon klassz ez a vár, szeretem az ilyen igazi várformájú várakat.

Nagy a haverság

Világóra a sétálóutcán

A fiúk és a Körös

A séta végére már jól ránk is sötétedett, és lassan kezdtünk is megéhezni. Szereztünk pelust, és visszaindultunk a panzióba. Milán ekkorra már eléggé kivolt, úgy kellett hazahúzni. 

A szemközti hotelben kaptunk vacsorát, svédasztalosat. Jól bevacsoráztunk, bedesszerteztünk. Nem is volt már arra napra egyéb dolgunk, csak hogy eltegyünk magunkat másnapra.