Vasárnap, egy korai ebéd után indultunk el Ózdról Szentesre. Nem először tettük már meg ezt a távot, szóval az út maga, és az út hossza nem volt ismeretlen számunkra, mégis mindig van bennünk egy kis para, hogy milyen lesz, hogy a gyerekek hogy fognak viselkedni, hogy mennyire lesz járható az út, és mekkora lesz a forgalom. Mivel ebéd után voltunk én igen-igen számítottam arra, hogy az út java részét a hátsó sor alvással tölti, és végül így is lett, már csak olyan háromnegyed órányi út volt előttünk, amikor felébredtek.
Ahogy közeledtünk úgy lett egyre téliesebb az idő, de igazi hóesést, szélfúvással már majdnem csak Szentesnél láttunk. Szentesen pedig igazi hó volt! Ha nem is hatalmas nagy, de jó néhány centinyi. Így aztán mikor bepakoltunk, és kifújtuk magunkat, akkor elmentünk sétálni, hogy nehogy megint úgy járjunk mint tavaly télen, amikor nálunk Pesten csak 1 napot volt hó, és mi akkor se mentünk ki. Szegény Marcinak csaknem két és fél év alatt most először érte hó a cipője talpát. :) De nagyon tetszett neki.
Nem volt mondjuk igazi sétaidő, a városba befelé menet még csak-csak, de visszafelé már nagyon-nagyon jeges, hideg szél fújt. Majd' megfagytunk. De azért jó volt, mert lehetett csúszkálni, és még hógolyózni is.
A kedvencem mégis az volt, amikor találtunk az egyik panzió ablakában egy kis betlehemet. Milán meg mint akit odavezényeltek, vigyázba vágta magát és elszavalta ezt a verset:
Betlehem kis falucskában
Karácsonykor éjféltájban
Fiú Isten ember lett,
Mint kisgyermek született.
Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába takarta,
Befektette jászolba.
Az angyalok fenn az égben
Mennyei nagy fényességben
Zengették az éneket:
Dicsőség az Istennek.
Karácsonykor éjféltájban
Fiú Isten ember lett,
Mint kisgyermek született.
Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába takarta,
Befektette jászolba.
Az angyalok fenn az égben
Mennyei nagy fényességben
Zengették az éneket:
Dicsőség az Istennek.
A fiúk persze nem maradtak ajándék nélkül, és megünnepeltük Milán szülinapját is :) Meg egy picit Mátéét is utólag.
Milán szülinapján rendezik rendszerint az újévi koncertet a sportcsarnokban, ahová ha csak tehetjük, elmegyünk. Nem maradunk végig, mert sokáig tart, de az első felét általában ki szokták a fiúk is bírni. A helyi rezesbanda, kórus, és néptáncegyüttes lép fel ilyenkor. Idén egész sokáig tudtunk maradni, még a szünet után is hallgattunk pár előadást, bár ekkor a fiúk már nem ültek, hanem a felső sorban ácsorogtak a korlát mellett, de még nézték a műsort, csak már nagyon késő volt.
Marci üti a kis mutatóujjával a ritmust:) |
Júlia néninél:
A szilvesztert is Szentesen ért bennünket. Máté nagyon készült rá, hogy ő majd éjfélig fennmarad, és megnézi a tüzijátékot. Igazából ha nem lett volna annyira hideg, mint amilyen volt, akkor még ki is sétáltam volna a térre megnézni, de abban a metsző hidegben nem igazán volt kedvem kimozdulni, így nem is mentünk. Végül Máté nem is bírt ébren maradni, valamikor fél 11 tájban oldalára fordult és már durmolt is. Milán egy darabig kirakózott, az új kirakóját akarta kirakni, de végül ő is feladta, és pár darabbal vége előtt ő is elaludt.
Marci rendes menetrend szerint működött, és pont éjfél előtt nyusszant néhányat, de végül visszaaludt, és szép csöndesen köszöntöttük az új évet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése