Kóstolgatja már egy ideje, de csak itt az udvarban, föl-alá, megint föl, megint alá. Kapun kívülre nem merészkedett, pedig biztattam, és nem csak azért, mert a kis piros motor már igen kicsi neki, és fájdalom nézni, ahogy húzza a cipője orrát, csak húzza, hanem egyébként is. Láttam, hogy megy ez, persze a legalacsonyabb álláson, ahol békésen leér a lába.
Tegnap már nagyon futóbiciklivel akart jönni, de akkor pont nem volt jó az alkalom, mert sötétben kellett Mátéért menni, és ilyenkor az én biciklimmel megyünk.
Ma reggel viszont olyan édesaranyos volt amikor indultunk az oviba, ment, hozta, nézett rám kérdőn, hogy akkor most jöhet-e ezzel. Hát persze. Milán is nagyon aranyos volt, mert úgy bátorította Marcit, és egész úton dicsérte, hogy "nagyon ügyes vagy, Marci!" .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése