Csillag karácsony

Milyen jó, hogy végül mégsem egy időpontban volt a két ünnepség. Igaz ugyan, hogy így az iskolások csütörtöki templomi fellépésére nem tudtunk elmenni, de mivel Máté ott nem is volt szereplő, csak az énekkarosok, így nem volt ez nagy baj. Annyiból volt csak kényelmetlen a dolog, hogy Mátét így el kellett hozni ebéd után, így Marci nem feküdhetett le időben, a héten már másodjára, pedig egészségileg nem volt épp csúcsformában. (Sőt, még pénteken is ki kellett húznia fél 2-ig, mert akkor meg nem volt napközi) 

délután egész időben talpon voltak a fiúk, Milán az oviban aludt, vittük reggel az ünneplős ruhát, mert ki tudja, mikor érünk oda, ne legyen ezzel gond. Épp elkezdtek öltözni, amikor odaértünk. 

Csoportban már minden elő volt készítve, kis közös kézműveskedéssel indult a program, ahogy az lenni szokott. Tavaly nem voltak annyira lelkesek a fiúk, úgy emlékszem, de most nagyon ügyesen leültek az asztalokhoz, és készítettek papírkarácsonyfát, meg hajtogattak tortapapírt, díszítettek narancsot. Most már Marci is ügyesen próbálkozott :) 

A kézműveskedés végére meg is érkezett minden gyerekhez valaki, és a gyerekek énekeltek, táncoltak, mondókáztak. Milánnak a páros mondókázásnál pont egy kis huncut kislány jutott párnak, akivel kicsit elvirgonckodták az előadást, de aranyosak voltak amúgy, csak amíg a többiek visszafogottan lóbálták a kezüket, addig ők szinte elrepültek a nagy lendülettől. :) 

Az egyik kisfiú szülei fuvolával és csellóval zenéltek, ami nagyon hangulatos volt, elhallgattam volna még jó darabig, de a gyerekek is tátott szájjal figyeltek és hallgattak. Milán is azt mondta itthon, hogy milyen nagyon szép volt a zenélés, csak nagyon rövid. :) 

Végül itt is, mint mindig, kis vendégséggel zárult a nap. Ja, és persze készítettek a gyerekek ajándékot, mécsest festettek üvegfestékkel, meg karácsonyfadíszt, ünnepi képeslapot. Ügyesek és aranyosak voltak.
Milánnak ott volt a kis szerelme is. :) El is lejtettek egy táncot.