Diák

Múlt pénteken suli és ovi után fagyizni mentünk. A cukrászda előtt álltunk már éppen, a fiúk a biciklijüket rakták a tárolóba, amikor a postás bácsi leintett az utca túloldaláról, hogy jött nekünk egy ajánlott levél, és ha már így összefutottunk, akkor ezt most odaadná, és akkor mindenkinek jó lesz, mert neki sem kell visszavinnie, és nekünk sem kell a postáig elmenni érte. Ott a fagyizó előtt leboltoltuk az üzletet, aláírtunk, átvettünk, és lám... Máté régenvárt diákigazolványa volt benne! 

Szinte már le is mondtam róla, na jó nem, de mivel még június elején megcsináltattuk a kérelmezőpapírt az okmányirodában, és június 20-ig le is adtuk a papírt 1400 ft kíséretében az iskola titkárságán, ahol azt mondták, hogy valamikor a nyár folyamán majd ki fogják postázni, hát mit nem mondjak... nem kapkodták el.

Nekünk mondjuk egyelőre mindegy volt, mert nem buszozunk, de akkor is, no. 

Azt pedig még úgyis szoknom kell, hogy Máténak elvileg már bérletet vagy jegyet kell venni, ha buszra akarunk szállni. Ez már olyan durva!