Újabb játszótérpróba- Olimpiai park

A nyárban sok minden egyéb mellett az is jó, hogy ilyenkor még ha itthon is vagyunk, akkor is el tudunk menni egy csomó olyan helyre, ahová év közben nem megyünk, mert nincs rá idő, szűkebbek a korlátok, több a tennivaló. Ilyenkor nyáron lehet például elmenni és felderíteni új játszótereket. 

Pénteken is egy ilyen messzijátszótéren voltunk, a Belvárosi Olimpiai parkba mentünk el, amiről  már többször is olvastam, és nagyon dícsérték.

A tér a Jászai Mari tér és a Parlament között van, szóval egész jól megközelíthető bkv-val. Nem mondom, megfordult a fejemben, hogy biciklivel kéne menni, de nem tudtam, hogy a fiúk hogy bírnák a 8 km odát, 8 km visszát, és közben még játszóterezni is. Így inkább tömegközelekedtünk. Az is legalább akkora élmény (nekik), mint a biciklizés. 

Leszámítva azt, hogy Marci a 4-6-oson kicsit durci volt, mert nem vettem ki arra a pár megállóra a kocsiból, és túl sokan is voltak a villamoson ahhoz, hogy nagyon elkezdjünk variálni, nem történt semmi extra. Simán megérkeztünk a játszótérhez.

A játszótér első nagy pozitívuma, hogy jó magas kerítéssel van körbekerítve, rácsukható vaspántos kapuval. Tudom, ez az egyik vesszőparipám, de szeretem ha egy játszótér körbe van kerítve, pláne újabban, hogy három gyerekkel sokszor előfordul, hogy háromfelé szaladnak. De azért többnyire 2-1 a leosztás, vagy mindhárman együtt vannak. 

A másik meg az árnyékosság. Ez a játszótér fincsi árnyékos volt. Volt persze napos része is, sőt a piknikező szép zöld gyep teljes egésze napfényes volt, de a játszótér nagyobbik részének egy hatalmas fa adott kellemes árnyékot. 

A játszótér központi része egy hatalmas hajó, amin lehet fel-le mászni, csúszni, szaladgálni, szerepjátékozni, nagyon klassz, és nagyon nagy, sok gyereket elbír egyszerre. Később megláttam a táblát, hogy ez a játékhajó a Maros nevezetű hadihajó másolta. 

Árnyékosban a fémcsúszdán is lehet csúszni

A hajón kívül volt még egy pókháló mászóka, egy másik csúszdás mászó, ilyen hinta, olyan hinta, pörgettyű, egész piciknek pedig két külön kis hajó is van, meg a szokásos rugós hinták. Marci persze ezekre rá sem néz, ő mindig ott volt, ahogy a tesók, vagy pedig a nagy hajón ügyködött valamin.

Nagyon jól érezték magukat a fiúk. Mondták is, hogy ugye majd eljövünk ide máskor is. Most bölcsen nem ígértem semmit.
Hazafelé, hogy ne ugyanarra menjünk, amerről jöttünk, meg mert Marci nem vette olyan jól a hosszú buszozást, más úton jöttünk. Elsétáltunk a parlamentig, megcsodáltuk sokadszorra, Marci ment egy tiszteletkört a mocijával, és megbeszéltük, hogy nem szabad a fűre lépni.

Marci a troliút felénél Milánra dőlve elaludt, úgyhogy nyugis hazautunk volt :)