Morva karszt- Macocha szakadék

A Morva karszttal már az ősszel is nagyon szemeztünk, de akkor nem mentünk, mert nem tudtuk mi vár ránk, kiszámíthatatlan volt az idő, (bár most sem jobb), Marci meg még nem volt lábonjáró. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy kimaradt. 

Szombat este viszont azt találtuk ki, hogy ha mást nem is, és nagy túrába úgysem fogunk bele, legalább csak egy kis ízelőt veszünk a karsztból, ami minden forrás szerint kihagyhatatlan úticél, ha az ember erre jár. 

A Morva-karsztot a barlangok földjének is nevezik, a több mint 300 éves mészkőhegység több neves cseppkőbarlanggal is büszkélkedhet, közülük a leghíresebb, és leglátogatottabb a Punkva-barlang. Ide előre kell jegyet igényelni, mert korlátozott számban látogatható. Mikor mi dél körül odaértünk a parkolóba, aznapra már nem is volt jegy. De mi nem is terveztünk barlanglátogatást, hanem csak a karszt másik híres képződményét a Macocha-szakadékot akartuk megnézni.

A szakadék 100 méter hosszú, 50 méter széles, 136 méter mély, és úgy keletkezett, hogy a Punkva-barlang folyó által tágított terme olyan nagyra nőtt, hogy beszakadt a mennyezete. 

Már az út is nagyon-nagyon jó volt. Imádok hegyi utakon felfelé kanyarogni, (lefelé is, de felfelé inkább), bár mindig eszembe jut ilyenkor, amikor Máté Fr.országban az első napon telehányta a bérautót Strasbourg felé, mert mondta ő, hogy nincs jól, meg hogy hányingere van, de nem hittünk neki, mert sosem hányt még azelőtt, honnan tudhatná, hogy mikor van hányingere. Na mindegy. Szóval eszembe jut mindig, és meg is fogadom mindig, hogy ha ilyen lesz még egyszer, akkor majd hiszek neki, és inkább megállunk. 

De azóta sem volt ilyen probléma, most sem persze, de nem is volt ez a kanyargás annyira durva, se nem annyira meredek. 

A Vilemovice felőli parkolótól alig kellett egy kicsit gyalogolni, és már ott is voltunk a szakadék szélén. A szakadék mellett két kilátóhely is van, egy fenti, és egy lenti. Mi a fentihez érkeztünk, majd innen egy jól kiépített párszáz méteres úton (280 m egészen pontosan)  le lehetett kényelmesen gyalogolni a lenti kilátóhoz. (A parkolós hölgytől pedig megtudtuk, hogy a hely inkább Macoka, mintsem Macsocsa, ahogy mi hívtuk. ) A szakadékhoz egyébként libegővel és kisvonattal is fel lehet jönni. Nem vasúti vonat, hanem olyan városnéző kerekes.

Fentről a szakadék igen-igen félelmetes volt. Még úgy is, hogy teljesen az aljáig a sűrű növényzet meg a szakadék fölött uralkodó köd miatt nem is lehetett lelátni. De így is nagyon -nagyon durva volt!

Látni lehetett a barlangi-kilátóteraszt, ami már majdnem a szakadék alján van, és gondolom onnan aztán csúcsszuper a látvány.

A lenti kilátó fentről

Miután jól kibámészkodtuk magunkat, lesétáltunk az alsó kilátóteraszra. 

Lentről a barlang

A fenti kilátó lentről

Hogy ne csak ennyi legyen a kirándulás, elindultunk egy turistaúton, ami elég kényelmesnek tűnt, ráadásul 800 méterre jelzett valami látványosságot. Később aztán már nem volt annyira kényelmes, mert csúszós sziklássá változott, és Marci is inkább hisztizett mint nem, és még a pelusa is problémás lett idő közben, úgyhogy én meg Marci nagyjából félútról visszafordultunk, a Nagyok pedig mentek tovább. 

Ez a sziklafal volt 800 méterre.

Míg a nagyok lementek a sziklához, addig mi Marcival kényelmesen visszasétáltunk. Egy darabon ölben kellett cipelnem, de aztán kedve támadt kicsit megint jönni sajátlábon. Keresett botokat, megmászta a korlátotkat, és kierőszakolt egy szelfit is. :) Majd egyszer megmutatom, ha áttöltődik a telefonról a gépre. 

Nagyon jól döntöttünk, hogy eljöttünk ide, bár tény, hogy vannak még lehetőségek jócskán a térségben, mi csak egy igen picike szeletébe pislantottunk bele, de ez is nagyon jó volt, és mindenképpen kedvcsináló a jövőre nézve, ha valaha még erre vetődünk.

De a nap még nem ért véget! Sőt! Most kezdődött csak a fiúk számára igazán, hiszen a következő úticélunk egy dinó-park volt :)