Bobozós, játszóteres

A nyaralásunk második hetére búcsút mondhattunk a nyárias melegnek, szép lassan péntekre még a napnak is. De már szerdán sem volt strandidő. Reggel, mikor felébredtünk határozottan borús volt az idő, úgy nézett ki a dolog, hogy bármikor eshet is. Úgy döntöttünk, hogy a délelőttöt a fűzfői bobpályán töltjük. Tavaly voltunk ott először, és nagyon tetszett. Egyedül Marcit sajnáltam, hogy ő már megint kimarad a jóból.

Mire összeszedtük magunkat egész szép idő lett, le is cseréltem még indulás előtt gyorsan a hosszú ujjút rövidre.

Azt gondoltuk, biztos jó sokan lesznek, mert tavaly is egy hűvösebb napon voltunk, és akkor rengetegen voltak, és nagyon sokat kellett sorban állni, de most kevesebben voltak talán egy kicsivel, nem volt olyan vészes a várakozás. 

Felváltva csúsztunk Mátéval, Milánnal, Marcival meg mindig lent maradt a másikunk. 

Idén még a tavalyinál is jobban élveztem, mert tavaly Milánt még nem éreztem annyira stabilnak, és nem mertem nagyon gyorsan lejönni, de most nagyon ügyesen kapaszkodott, bár amikor a legnagyobb kanyarban rázendített valami nótára, akkor azért kicsit visszább vettem a sebességből, nehogy az éneklés a kapaszkodás rovására menjen. 

Miután mi kicsúsztuk magunkat, Marci meg nagyon ügyesen csak bámészkodott a babakocsijából, és nem nyafogott, nem akart elkóborolni, nem akart csinálni semmi olyat, amit nem lehetett, ezért átvonultunk a szomszédos játszótérre, hogy kicsit Marci is élvezhesse az életet. Míg én Marcival átmentem, addig a Nagyok felmentek a kilátóba körbenézni, majd utána én is felmentem egyedül. Marcit nem akartuk már megint fel-le cipelni, neki egy kilátó is elég volt egy nyaralás alatt. 

A játszótér szerintem nagyon jó volt, kicsiknek és nagyoknak való mászó- és egyensúlyozó várak, létrák, hidak is vannak, no meg csúszda, hosszú is rövid is, kanyargós is, szóval tényleg nagyon klassz. És árnyékos!!!! Ami azért nem borús időben nem utolsó szempont. A játszótér, bár a szabadidőpark területéhez tartozik, de ezt bárki bármikor látogathatja. 

Marci tőle szokatlan módon kicsit nehezen akart kimászni a babakocsiból, és egy darabig csak téblábolt, hogy mihez is kezdjen. De mire a tesók befutottak a kilátóról, addigra ő is magára talált, igaz, innentől kezdve nem volt hajlandó a kisebbeknek való részlegen időzni, az már nem volt kihívás, hanem ment rögtön a legnagyobb mászóvárra a nagyok után. 

Nem hagyta, hogy segítsek, tök egyedül körbesétált az ilyen-olyan mozgójárdákon.

Azon a hosszú kanyargós csúszdán!!!!

Sokkal több időt is el tudtak volna tölteni itt a fiúk, mint amennyit most itt töltöttünk. De végül egész könnyen, 3-4-szer kellett szólni csupán, hogy induljunk, és jöttek. A kulcsszó mindig az ebéd volt, és hogy el fog fogyni, ha nem sietünk. :) Ez többnyire bevált. :)

Hazafelé megint jól beborult, és el is kapott egy kisebb zuhé, de aztán Füredre érve már nyoma sem volt esőnek. Ebédeltünk, és nagy alvásra készültünk, mert estére cirkusz volt a program.