Ovis búcsúztató

A múlt heti aggodalmaink, amikor majdhogynem télikabátban mentek a gyerekek oviba, e hét péntekre alaptalannak bizonyultak, és inkább az ellenkezőjére fordultak. Már nem az volt a kérdés, hogy vajon lesz-e elég jó idő ahhoz, hogy kint tudják tartani a műsort, hanem azon tanakodtunk, nem lesz-e túl meleg. 

Végül elég meleg lett. Bár fél 5-től kezdődött a rendezvény, az udvart félig még vérőfényes napsütés borította. De hát még mindig jobb volt ez így, mint ha esett volna az eső, és beszorulunk a csoportba.

A műsor egy színdarabbal indult, Fésűs Éva A kíváncsi királykisasszony című meséjét játszották el a gyerekek. Borzasztó ügyesek voltak. Máté lovag volt, vagy hadvezér? sajnos a szerepéből adódóan leginkább csak hátulról láttuk, vagy még úgy sem, amikor a falnál várakoztak a jelenésükre, de ettől függetlenül nagyon élvezetes volt, és nagyon megmosolyogtató. A királykisasszonyok különösen tetszettek.
Máté is szereti ezeket az előadásokat, és egyre bátrabban, hangosabban vesz részt benne. Szerintem jó lesz neki Angéla néninél a színjátszókörben.

A mese egyébként jóóóó hosszú, és jó sokat gyakorolhatták, mert elejétől a végig tudja Máté. Már péntek reggel is el akarta mondani, de akkor nem volt rá idő, de azóta ha eszébe jut, akkor nagy hanggal harsogja bele a világba, és olyan aranyos. 

A mese után pedig szép sorba álltak, és szavaltak néhány verset. Máté szegény pont kikerült a napra, egy idő után látszott is, hogy kezd melege lenni, de ez nem akadályozta abban, hogy szépen elmondj a társaival a rá kiszabott versszakokat. Több verset is mondtak, 3-at, 4-et, már nem is emlékszem pontosan.

A. A. Milne: Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam,
épphogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp, hogy megszülettem.
Hároméves lettem,
én voltam? Nem értem.
Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.
De most, hatéves vagyok,
és okos vagyok nagyon, nagyon,
így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom!

Máté a bal szélen

Négyen gyerek maradt a csoportból még egy évet, ők négyen külön mondtak a Nagyoknak pár verset búcsúzóul, útravalóul.

Iványi Mária: Nagycsoportosok búcsúztatása

Nem jöttök már óvodába,
Iskolások lesztek,
játék helyett számokkal és
könyvvel ismerkedtek.

Megtanultok betűt írni,
pocakos b-t, ó-t, á-t,
rajzoltok szép színes képet,
s hangjegyekből kottát.

Azért mi sem búslakodunk,
itt a mackó, s labda.
Jövőre meg találkozunk
az iskolapadban.

Majd tarisznyát kaptak a nyakukba, virágot a kezükbe, és integetve búcsúztak egymástól, az óvodától. Hát mit mondhatnék... nagy pillanatok voltak ezek.

Végül jött a meglepetés előadás, amit a szomszéd tánciskola egyik tanára tanított nekik, egy cowboytánc :) Mindenki kockás ingre váltotta az ünneplősét, és már mehetett is a buli! Hát ez aztán nagyon aranyos volt, ahogy szökeltek jobbra-balra, de nagyon ügyesek voltak, mert nem ütköztek össze,( legalábbis nem feltűnően)  pedig egész komoly koreográfia volt :) végül a szülőkkel is volt egy kis westerntáncolás, meg a kistesókkal, akiket nem lehetett ekkorra már a helyükön tartani.

Az ünnepséget  a szokásos zsúr követte. A fiúk nagyjából  addig támasztották az asztalt, amíg volt rajta ennivaló, Marci pedig ezalatt az iskolaudvaron motorozott rendületlenül. 

Bár megvolt az ünnepség, a búcsúzás, útravalót is kapott Máté a tarisznyájába, mégis olyan fura hiszem is meg nem is érzés van bennem, hogy ezen is túl vagyunk. Van még 3 kemény napunk az oviban, aztán pénteken végleg búcsút mondunk az ovinak, és belevágunk a nyárba, hogy ősszel újult erővel, mosollyal az arcunkon tudjunk belevágni egy egészen újba, az iskolába. 

Donászi Magda: Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam :
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.