Nagyon szeretjük Gryllus Vilmost, bár leginkább csak a Maszkabál lemezét ismerjük, de azt nagyon, a többiről csak egy-egy dalt. Még Milán kapott rá annak idején, amikor olyasmi korú lehetett, mint most Marci, és most már Marci is szereti, és vannak kedvenc számai :)
Régóta nézegetem, hogy hol és mikor tudnánk elmenni egy koncertre, de valahogy sosem akkor volt, és ott, ahol nekünk jó lett volna. Nem is nagyon értem, hogy hogy lehet egy gyerekkoncertet délután 2-kor meg 3-kor kezdeni, ami az alvásidő közepe, de legalábbis fel kell ébreszteni a gyereket, ha oda szeretnénk érni.
Az ünnepi könyvhét alkalmából idén is fellépett a Vörösmarty téren, ráadásul 17 órakor, így aztán meg is céloztuk az eseményt. Hogy ne legyen annyira egyszerű, mivel nem volt bérletünk, autóval mentünk, és arra számítottunk, hogy valahol csak van már egyetlen egy darab parkolóhely, ahová meg tudunk állni. De nem igazán volt, csak mentünk, mentünk, és mentünk. Végül aztán én kiszálltam a Nagyokkal a tér mellett, Feri pedig tovább kanyargott.
Odafelé elmentünk a megint felállított Óriáskerék mellett, ami most is nagyon klassz látvány, még alulról is. Tavaly felültünk rá, idén nyilván nem fogunk, bár a fiúk nem elleneznék, de majd megnézzük a tavalyi képeket ;-)
A téren átverekedtük magunkat a dedikálásra váró tömegen, és már ott is voltunk a színpadnál, ahol már hangolt Gryllus Vilmos és gyűltek a gyerekek, majd elkezdődött a koncert. Közben Marci és Feri is befutott.
Nagyon jó hangulatú kis koncert volt, röpke fél óra csupán, mégis olyan jó volt ott lenni, és hallgatni, olyan kedvesség, olyan gyerekszeretet, és olyan nyugalom áradt GV-ből, olyan jó volt a közelében lenni és hallgatni, ahogy énekel, ahogy beszélget a gyerekekkel. Olyan energiafeltöltő volt.
A gyerekeknek is tetszett, és meg is tanultak néhány számukra eddig ismeretlen dalt, amit aztán tegnap az udvaron énekelgettek. Nyilván nekik leginkább az a része tetszett a műsornak, amikor a maszkabálos dalokat lehetett énekelni, és énekelték is, különösen Milánka. Ahhoz mondjuk nem volt bennük bátorság, hogy a kedvencüket a lovagosat kérjék, így az nem is volt végül, de volt néhány másik favorit.
A koncert után a Duna parton mentünk az autóig. A fiúk teljesen megzakkantak, különösen Marci volt elemében. Csak a tesóival kézenfogva volt hajlandó bármilyen haladásra, viszont ha megfogták a kezét, akkor meg csak bohóckodott, a nagyok meg csak adták alá a lovat, Marci meg utánozta őket. Nem mondom, aranyosak voltak, és akár pénzt is kérhettünk volna a turistáktól a látványosságért.
Aztán Marci egyszer csak úgy döntött, hogy kutyaként létezik tovább, és csak négykézláb-ugatva volt hajlandó jönni, és vérig volt sértve, amikor ölbe vettem. Csak egy kicsit volt fekete keze, lába :)
Nagyon jó hangulatú kis koncert volt, röpke fél óra csupán, mégis olyan jó volt ott lenni, és hallgatni, olyan kedvesség, olyan gyerekszeretet, és olyan nyugalom áradt GV-ből, olyan jó volt a közelében lenni és hallgatni, ahogy énekel, ahogy beszélget a gyerekekkel. Olyan energiafeltöltő volt.
A gyerekeknek is tetszett, és meg is tanultak néhány számukra eddig ismeretlen dalt, amit aztán tegnap az udvaron énekelgettek. Nyilván nekik leginkább az a része tetszett a műsornak, amikor a maszkabálos dalokat lehetett énekelni, és énekelték is, különösen Milánka. Ahhoz mondjuk nem volt bennük bátorság, hogy a kedvencüket a lovagosat kérjék, így az nem is volt végül, de volt néhány másik favorit.
A koncert után a Duna parton mentünk az autóig. A fiúk teljesen megzakkantak, különösen Marci volt elemében. Csak a tesóival kézenfogva volt hajlandó bármilyen haladásra, viszont ha megfogták a kezét, akkor meg csak bohóckodott, a nagyok meg csak adták alá a lovat, Marci meg utánozta őket. Nem mondom, aranyosak voltak, és akár pénzt is kérhettünk volna a turistáktól a látványosságért.
Eléggé vártam már, hogy végre odaérjünk az autóhoz, ami jóóóó messze parkolt, szegény, de várt türelmesen.
Így telt a nyári szünet első napja :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése