Egri kirándulás

Hogy a tavaszi szünet ne teljen el kirándulás nélkül, jó ötletnek gondoltuk, hogy hazafelé teszünk egy kis kitérőt valahová. Több felmerült lehetőség közül végül Eger mellett döntöttünk, vagy döntöttem, mégpedig igazából a vár miatt, ahol a mi ugyan már többször is voltunk, de a fiúkkal még nem, és feltételeztem, hogy tetszene nekik.
Gyönyörűszép, virágzó repceföldek mellett vezetett az utunk:

Utólag már nem volt olyan jó döntés, mert azt ugyan olvastam, hogy felújítások vannak, de arról nem volt szó, vagy legalábbis az én figyelmemet erősen elkerülte, hogy sem a várban, de még csak a városban sem lehet közlekedni, mert úgy ahogy van fel van túrva az egész. De ez csak később derült ki. 

Amikor megérkeztünk, akkor láttuk, hogy a Dobó tér teljes egészében maga az építkezés. Bár dolgozni épp nem dolgozott senki, így húsvét előtti szombaton, de tér túloldalára majdhogynem születni kellett. Így, amíg a tesómék be nem futottak, addig a sétálóutcában és a bazilika környékén ütöttük el az időt. A fiúk elnyaltak egy fagyit, kétgömböset! Ami igazából két fél gömb volt, azaz 1 igazi gömb, de ők nagyon boldogok voltak ettől.

A sétálóutcán

Építkezésben itt sem volt hiány

Mire nagy nehezen kivarázsoltunk magunkból egy családi képet, addigra a tesómék is befutottak, és átverekedtük magunkat a várhoz. Persze, ha kicsit jobban ismernénk a várost, akkor tudtuk volna, hogy elég lett volna csak egyenesen végigmenni a bazilika melletti utcán, és már ott is lettünk volna, mint ahogy azt visszafelé egész véletlenül tettük, de ekkor még nem tudtuk. Pedig mennyi bosszúságot, és rosszútonjárást megspórolhattunk volna :)

A fiúk a várba menet

Kiscsoportos különítmény

A várban aztán tovább folytatódott minden, mert a felfelé vezető út is háromnegyedig le volt zárva, és középen az a nagy tér cakkumpakk, úgy, hogy még egy babakocsinyi hely sem volt a kerítés mellett.  Persze ez a gyerekeket a legkevésbé sem zavarta, sőt talán még élvezték is hogy egy kalandpályát is kaptak a vár mellé.

Fiúk a gáton várfalon

Na az ott a Dobó tér

Közben pedig gyülekezni kezdtek a felhők.

A feltúrt várbelső

A fekete felhőkből végül eső is esett. Behúzódtunk az árkádok alá, és vártunk. Vártunk. Vártunk. Milán és Marci pedig eljárt egy esőűző táncot.

Hogy könnyebben és gyorsabban teljen a várakozás,  átszaladtunk a szomszétedos fegyverkiállításra.
Na ez nagyon bejött nekik, főleg a felső újkori rész, ahol rengeteg puska, kard, tőr, szurony, lándzsa, meg egyebek voltak kiállítva. Az alsó részen ókori és őskori kőszerszámok, edények és ékszerek voltak leginkább, de ezt én már otthagytam Marcival. Eddigre az eső is elállt odakint.

Mivel nem kedvünk még egyszer átvágni az építkezésen, hogy a vár túloldalát is megnézzük, ezért a kijárat felé indultunk. A Nagyok még felmentek a várfalra, és onnan integettek le.

Ott vannak :)

Leszámítva az felújítások okozta kellemetlenségeket, no meg az esőt, bár az kevésbé zavart, mint az, hogy nem lehetett egyet sem nyugodtan lépni, egész sokat sikerült kihozni a délutánból. Most egy darabig viszont biztos elkerüljük a várost. A felújítások végéig mindenképp.

Néhány felújításmentes kép még réges-régről ITT .