Ókori szombat

Egészen véletlenül találkoztam pénteken egy szombati programlehetőséggel, mégpedig, hogy egy kis ókori hangulat költözik a belváros szívébe, és lesz ott mindenféle érdekes dolog, katonák, gladiátorok, fegyverek és egyéb felszerelések, csata, miegymás. Rögtön az jutott az eszembe, hogy a fiúknak biztos tetszene. Nem annyira katona- és harcfüggők egyébként, itthon pl. egy darab kardunk meg sisakunk sincs, és nem is lesz reményeim szerint, de mégiscsak vonzza őket, érdekes nekik, és a könyvtárból már számtalanszor kivettük az idevágó könyveket, gladiátorokról, lovagokról.  Nem feltétlenül olvasásra hozzuk ezeket haza, sokszor csak nézegetjük, beszélgetünk róla.

Szombaton ragyogó napsütésre ébredtünk, így hát nem is volt kérdés, hogy reggeli után összeszedjük magunkat, és bebuszozunk a belvárosba. A 10-kor kezdődő felvonulásról persze lemaradtunk, mikor odaértünk alig lézengett ott pár ember, a sátraknál épp hogy csak elkezdtek kipakolni. Aztán mikor visszaért a felvonuló sereg, akkor hirtelen nagy lett a nyüzsgés, mindenhol emberek és katonák lettek, és a fiúk is nagyon fellelkesültek, és megnéztek minden kirakott sisakot, pajzsot, kardot, amit csak találtak. Egész addig, amíg az egyik gladiátor magához nem hívta őket, és a kezükbe nem adta a kardját, csak távolról szemlélték a római katonaruhás embereket. Na de eztán viszont elemükbe kerültek, és sorra próbáltak fel mindent, ami csak az útjukba került. A srácok pedig nagyon kedvesek voltak, segítettek nekik felvenni a sisakokat, mutogatták nekik a fegyvereket, szóval nagyon kedvesek voltak. 

Milán fogságba esett 

Épp mire nagyjából mindent alaposan megnéztünk és  felpróbáltunk, akkor kezdődött a Csata! 3 csapat volt, a germánok harcoltak a római katonák ellen, a gladiátorok pedig egymás ellen vívtak. Igazi csata volt ám, nemcsak amolyan játékból odacsapunk, jóóóó meghalni csak játékból haltak meg, de igazi sebeket szereztek a harcosok. Milán a csata felétől már csak a lábam  mögül nézte a műsort, ki-kikukucskált, kicsit félt, de azért tapsolt lelkesen egy-egy ütközet után. 

A harcok után bezzeg előjött Milán bátorsága, és alaposan szóval tartotta az egyik gladiátorsrácot :) Megint felvettek egy-egy sisakot, meg kipróbálták a kardot, meg a lándzsát, még a fémberakásos kesztyűt is felvették. 

Jóóóó nehéz volt ez a sisak, szegény Milán alig bírta tartani benne a fejét, kicsit rá is segített neki a fiú, nehogy elhúzza :)

A program egészen délutánig tartott, lehetett volna még valamit kézműveskedni, meg korhűjátszani, meg beszélgetni az ókorról, meg biztos még egy csomó mindent, de mi nem maradtunk tovább, hanem kicsit sétáltunk a Duna parton, megnéztük a várat, ahol a múlt héten jártunk, és elnyaltuk a szezonnyitó fagyinkat is. 

Jól elfáradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat. 

Ha tudtuk volna, hogy az Andrássy úton meg zenés-táncos felvonulás van éppen akkor, akkor lehet, hogy még abba is belepillantunk. De nem tudtuk... csak este láttuk a híradóban. Na sebaj, majd legközelebb.