Harmadik suliváró után

Túl vagyunk a harmadik suliváró foglalkozáson is. Múlt pénteken volt, és a decemberi kislétszám után most megint jó sokan voltak, ismerősök és ismeretlenek egyaránt. A csapat megint 3 részre lett osztva, és mindhárom leendő elsős tanítónéni osztályában volt valami kis foglalkozás. Míg az egyik teremből vonultunk a másikba, azon gondolkodtam, hogy ha mindenki, aki legalább egyszer megfordult egy ilyen péntek délutánon ide hozná a gyerekét, akkor milyen jó kis társaság gyűlne itt össze szeptemberben. Persze nem lesz ez így sajnos, vannak, akik felvételiznek, vannak, akikről tudom, hogy bármilyen követ megmozgatnak, hogy máshová vihessék a gyerekeket. Pedig egyre inkább azt látom, hogy a rossz beidegződéseknek nincs sok valóságalapjuk.Legalábbis alsó tagozatban nincs. Aztán felsőben lehet, hogy valóban hígul a társaság, mert a jobbak elmennek 8 osztályosban negyedik után. Nem titok, hogy egyelőre mi is ebben gondolkodunk. Szóval már több helyről is hallottam, pedagógusoktól is, akiknek ide jár/járt a gyereke, hogy alsóban nagyon jó ez az iskola. Egyre kevesebb kétségem is van e felől. 

Kérdés már csak az, hogy melyik osztályt, és melyik tanítónénit válasszuk. Ezen viszont mostanában elég sokat agyalok.

Adott ugye, hogy Máténak a matek az igazi nagy erőssége, és egész eddig azt is gondoltam, hogy akkor ezt kellene meglovagolni, és akkor matekos osztály. Juhé, van is egy ilyen ebben a suliban, K. néni osztálya. A matekos osztály annyit tesz, hogy az A-B hetet tekintve összességében másféllel több matekjuk van, nyelvet pedig csak 3-tól tanulnak. 

Viszont, mindenki azt mondja, hogy az A. nénihez kell menni, mert ő a legjobb, a legelismertebb, stb... A. néni angolos osztályt visz. Ez még nem lenne annyira baj, bánja kánya. DE. A.néni, a maga mosolygós középkorúságával nekem alkalomról alkalomra egyre kevésbé szimpatikus. Persze ettől még lehet, hogy valóban ő legjobb pedagógus a világon, és ez már csak az én fóbiám, hogy valamiért az ilyen füligvigyor idősődő hölgyektől nekem borsódzik a hátam. Valamiért, tényleg nem tudom miért, olyan műnek érzem az egész kedvességet, a mosolyt, és olyan szemedbe vigyorgok és hátba döflek érzésem van mindig. Nem A. nénire értem elsősorban, hanem erre a nőtípusra. Ilyen a háziorvosom is, tömény bűbáj, de valamiért mégsem kedvelem. Nem tudom megmondani miért. 

Aztán a harmadik osztály ugyancsak angolos, egy fiatal, lelkes, kreatívkodós tanítónénivel, ugyancsak K.2.néni. Hát ő nagyon aranyos. Máténak tetszik is, legalábbis amikor kérdezem tőle, hogy melyik tanítónéni tetszik neki leginkább, akkor először mindig őt mondja, aztán pedig mindig javít, hogy nem, mégis inkább a táblás K. néni. A matekos K. néninek interaktív táblája van, és hát azzal minden gyereket levesz a lábáról. Mondjuk valóban nagyon motiváló tud lenni, ami a matekoktatásban biztos nem hátrány. 

Szóval most ott tartok magamban, hogy elfogadtam, hogy iskola terén nem sok választásunk van. Még megnézek majd egy másik iskolát, ahol majd februárban lesznek nyílt napok, és ami közlekedésileg sokkal jobb lenne, mint a körzetesünk, de inkább már csak azért, hogy legyen összehasonlítási alapom, sok reményt nem fűzök hozzá. Meg aztán idő közben Máté megszokta ezt a sulit, már úgy hívja, hogy az " én iskolám", ha arra járunk, akkor mindig megjegyzi, hogy ide fog majd járni, szóval elkezdett kicsit kötődni hozzá, ami jó. 

Csak azt kéne most már kitalálni, hogy végül mi alapján döntsünk. Maradjunk az eredeti terveknél, és akkor menjen matekos osztályba, vagy hallgassunk a külső véleményekre, és válasszuk a mindenki által nagyon jónak tartott tanítónénit, aki angolos, vagy legyen a harmadik. 

Remélem, hogy valamilyen módon sikerül még kiokoskodnom, hogy melyik verzió lenne a legjobb, mire jelentkezni kell.