Csiribiri karácsony

Mátéék csoportjában tegnap volt a karácsonyi ünnepség, műsor, összeröfi, vagy hogy is nevezzem. Korábban volt még ekkor némi kézműveskedés, másik évben ovi ajándékok kibontása, és közös örömködés, műsor, gyertyagyújtás, és végül egy kis dínomdánom. Idénre valamilyen oknál fogva a egy teljesen sallangmentes röpke órát kaptunk. A miértekre csak tippjeim vannak, de azok egyáltalán nem vetnek jó fényt a szülői közösségre. Igaz, az óvónők és a dadusok hozzáállásában is találok olykor kivetnivalót így nagycsoportra, de ezt már tényleg csak halkan jegyzem meg. 

A gyerekek egy rövidnek tűnő, de annál tartalmasabb műsorral készültek, eljátszottak egy Karácsonyi pásztorjáték című kis darabot, amiben  a próza volt 3-4 dal is a komolyabbik fajtából, nehéz szövegekkel és bonyolult dallamokkal, de ügyesen megbirkóztak vele, és két vers is elhangzott. Szóval nagyon készültek, és aranyosak ügyesek voltak, mint mindig. 

Máté a pásztorjátékban pásztor volt, 2 kispajtásával együtt. 

Lehalkul a város zaja

karácsony estére.

Melengeti a lelkünket

a kis gyertyák fénye.

Megszületett a szeretet

lelkünkben e napon.

Hogy a fáradt embereknek

hitet, reményt adjon.

A teljesség igénye nélkül, elhangzottak még:

Donászy Magda: Karácsony délután

Karácsony délután
Lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.

Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.

Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...

Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára...


 Báránykának csengettyű cseng a nyakán,
Karácsonyra vásárolta anyukám, anyukám.
Cseng - bong ez a hang : csingi-lingi, gingalang,
Csilingel a kisharang !

Bégeti a bari bárány, beee, beee,
Hideg ellen a jászol gyere be ,gyere be !
Nézd csak, hol lakom, kukkants be az ablakon,
Sósperec az abrakom !

A műsor után mindenki megrohamozta a sütisasztalokat, élükön a Mészáros fiúkkal a legkisebbtől a legnagyobbig, és nagyjából addig támasztották az asztalt, amíg volt rajta enni-innivaló.

A gyerekek kitettek magukért, aranyosak, ügyesek, és NAGYOK voltak. Mégis maradt bennem némi hiányérzet, hiányzott egy kis meghittség, egy kis félhomály, egy kis közös gyertyanézés, mint régen. Hát idénre már csak ennyi jutott.