A híd is, és a sziget is tele volt emberekkel, futókkal, mindenki ki akarta még használni az eső előtti jó időt. A hídon battyogva már nekem is eszembe jutott, hogy akár futócuccban is jöhettem volna, és amíg a fiúk bringóznak, addig én lenyomhattam volna egy szigetkört, de hát már mindegy volt, itthon nem jutott ez a verzió eszembe. Látszik, hogy én csak amolyan kocafutó vagyok.
A szigeten a rengeteg féle járműkölcsönző között rögtön meg is kerestük azt, ahová a mi bónunk szólt, és kisebb vacilállás után, hogy hogy is legyen, felpattantunk a Vuk nevű járgányra. A fiúk elöl ültek, mi hátul tekertünk, Marci közöttünk ült egy darabig. Majd az én ölemben, majd az apáéban, majd elöl, majd kiszálltunk és sétáltunk.
A fiúk sajnos nem érték el a pedált, így ők nem tudtak pedálozni, én is csak alig-alig, de kormányozni viszont mindenki kormányzott. Még szerencse, hogy volt fék meg csengő a járgányon, bár leginkább a "vigyázz jövünk!" egyezményes jelet használtunk, de még így is volt, hogy csak úgy ugráltak el előlünk az emberek. De azért figyeltünk hogy nem üssünk el senkit, és próbáltunk kevésbé zsúfolt sétányokon tekerni.
Volt egyébként olyan bringó, ami gyerekméretű volt, 2 gyereknek, de azt nem akartuk, szaladhattunk volna utánuk végig a szigeten.
Marci pedig amikor elunta, akkor kicsit sétálgatott, botot gyűjtött, és kavicsot dobált.
Nagyon jó móka volt, rengeteget nevettünk.
Hazafelé pedig még utolsó utániként becsúsztunk a Pozsonyi úton lévő Alföldi-dedikálásba, és időn túl még kaptunk egy aláírást, és Milcsike egy kobakbarackot :)
Ma pedig már esik, és egész hétre ilyen vacak időt jósolnak, pedig annyi, de annyi dolgunk és tennivalónk van! Brrr....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése