Szombati laza kirándulásocska

A mögöttünk lévő hét kicsit zötyögősen telt, és ezt még tetéztük egy jó kis stresszes, sohamégegyszer péntekkel, ráadásul péntekről szombatra Marci megint ébrenlevős, félálomban kínlódós éjszakát tartott, amiből a fiúk, az összeset beleértve,  nem vettek észre semmit, de engem igencsak megviselt a másnap reggel.

Ezért úgy döntöttünk, hogy szombaton csak valami laza kis kirándulást teszünk. 

Egy közeli kisvárosba mentünk el, Žďár nad Sázavou -ba.

Még itt, Meziriciben voltunk egyszer a turistairodában, és elhoztunk mindent, ami mozdítható, amiről azt gondoltam, hogy használható lesz valamire. Aztán a háromnegyede a prospektusoknak teljesen használhatatlan lett, de akad közte egy jó kis térkép, amin be vannak jelölve a megyének a turisztikai szempontból érdekes városai. Néhányról kép is van, de a hozzájuk tartozó szöveg csehül van. Így akadtam a fent említett városra, ahol a papír szerint kellett lennie egy várnak, jobban mondva egy várkastélynak (zamek) és a várostól nem messze található egy dombon a Nepomuki Szent János zarándokhely, ami Unesco örökség. 
Zd'ar nad Sázavou Meziricitől északra van, így megint a Morva-dombság lankán autóztunk, ami még mindig gyönyörűséges. Bár már látszik, hogy a természet már az utolsó fellángolásait végzi, ami a múlt héten még zöld volt, az már sárgul, minden egyre élénkebb, és elég egy erősebb szél, vagy egy nagyobb lehülés, és a színpompából kopár szürkeség lesz. De most még nagyon jó volt az autóból figyelni a környéket.

A városba érve a központban parkoltunk le, mert azt gondoltuk, hogy a vár az majd ott lesz, és majd utána kimegyünk a város melletti Nepomuki emlékhelyre. A belvárosban viszont a városházán és a templomon kívül nem találtunk semmit. Egy hagyományos vidéki kisváros volt, bár nagyobb, mint ahol mi lakunk, mert a határában egy egész bevásárlónegyed épült. 
Azért a tisztesség kedvéért tettünk egy kört. 

 

A városnak van egy cseh földön neves alkotóművésze, Michal Olsiak, aki mindenféle hatalmas szobrokat készít, és több műve itt a városban, vagy a környéken megkereshető, megtekinthető. Sajnos a belvárosban csak egy művével sikerült találkoznunk, de van egy prospektusunk, és azon helykoordináták szerint fel van tüntetve, hogy mi hol van. Hátha belefutunk még valahol néhányba:)

Van egy kis galériája a városban, ahol az kisebb festményei, szobrai vannak  kiállítva, és megvehetők. Ezt a lábat ott találtuk.

 Chaplinnel pedig a róla elnevezett bár ajtaja mellett futottunk össze.

A városháza előtt aztán találtunk egy várostérképet, amiről kiderült, hogy a vár is ott van, ahol a zarándokhely, a város szélén, tehát teljesen rossz helyen kerestük egészen eddig. Autóba pattantunk hát, és követtük az irányjelző táblákat, és néhány perc múlva már el is érkeztünk a célunkhoz. Vagyis annak a parkolójához.

 

A Nepomuki Szent János zarándokkápolna a város hegyén, a Zelena Horán található, és  Jan Blazej Santini nagy cseh barokk építész egyik legnagyobb műve.  Az épületegyüttes 1994 óta a világörökség része. 

Az építkezés célja Nepomuki Szent János előtti tisztelgés volt, elsősorban. A Zelena Hora (Zöld hegy) elnevezés Nepomuk hegyére emlékeztet, ahonnan a szent származik. A hegyet az építkezés előtt borokaerdő borította, amit kiirtottak, hogy a templom már jó messziről látható legyen. 

 

Mivel a dombot nem védte semmi, ezért alaposan meg kellett küzdenünk a széllel, mire felértünk, de nagyon szép volt a domb tetejéről a kilátás a várra, és a vár melletti tóra. 

A  kör alakú templomot egy 10 cikkelyből álló ambitus ( én csak árkádnak hívnám, de ambitusnak nevezik) veszi körül, mely 5 kis kápolnát és 5 kaput köt össze. A 18. század végén tűzvész pusztított, és majdnem minden odaveszett, de a hála a lakosság összefogásának sikerült megmenteni a templomot. A 19.században a templom mellett temető is létesült, de ma már nem temetkeznek ide. . 

A templomba belépővel lehet bemenni, egy felnőtt jegy 110 korona volt, és a gyerekeknek is valamennyi. Elhivatottaknak biztos nem sok ez az összeg, de mi meglehetősen sokalltuk, így csak kívülről jártuk körbe és az ajtón kukkantottunk be. Itt lehet szép belső képeket nézni a templomról. Mondjuk tényleg szép. És ahogy olvastam most a templom építéséről, hatalmas zsenialitással van minden a helyére téve, oda ahová kell, hogy az ablakok úgy álljanak, ahogy, hogy a fény úgy essen a padlóra, ahogy. Mindennek helye van, mindennek funkciója, jelentése, és a különféle számmisztikák, amiket Santini alkalmazott, azok is mind utalnak valamire. Az én építészeti és művészettörténeti ismereteim közel sem állnak olyan szinten, hogy ezeket megértsem pláne nem, hogy észrevegyem. 

Lefelé pedig egy kis ösvényen mentünk, ahonnan jobban ráláttunk a várépületekre. A várat fal vette körül, és nemigen láttunk rajta olyanfajta kaput, amin be lehetne esetleg menni várfalon belülre, de nem is nagyon erőltettük a dolgot. Fentről viszont nagyon szép volt. 

A nap hátralévő részében ejtőztünk itthon, a fiúk, Marcit leszámítva aludtak egy nagyot. Nomeg kicsit bohócot csináltunk Marciból, mert annyira élvezzük, és annyira tetszik nekünk ahogy sétálgat, hogy küldözgettük ide-oda, és néztük, ahogy szedi a kis lábait :) 

Én futottam is, és végre jól is esett, és most végre úgy értem a távom végére, hogy akár még futhatnék is tovább. Szeretem ezt az érzést. 

Estefelé pedig még sétáltunk kicsit a mivárosunkban.