Prága óvárosában

A várból lefelé haladva Milánon eléggé erőt vett a nyűgösködés, érthető, hiszen éppen az ő alvásidejébe léptünk be, és mindent akart, csak haladni nem. Először fáradt volt, aztán éhes. Ekkor már éppen leértünk a hegyről, és a vár alatti szűk kis járdán kerülgettük egymást a hirtelen hatalmasra duzzadt tömeggel. Meglebegtettük Milánnak, hogy ha látunk egy mekit, vagy valami jó helyet, akkor bemegyünk és kap a hasába valamit. Erre pont láttunk egy hirdetést, ami mutatta, hogy ARRA van egy meki, kábé 800 méterre. Éppen irányban volt.

a parkban, amin áthaladtunk volt egy srác, aki gigamega szappanbuborékokat eregetett a levegőbe. Nagyon klassz volt!!!! És nagyon jól jött, mert jól el is terelte Milán gondolatait mind az evésről, mind a fáradtságáról. 

Aztán villamosokat néztünk, és láttunk néhány darut is a távolban, és szerencsénkre egy útfelújításba is belebotlottunk, ahol markolók is voltak. Csupa érdekesség egy 4 évesnek. Máris nem volt se éhes, se álmos, így változtattunk a terven, és nem követtük a meki felé az irányt, mert úgy gondoltuk az arra áramló embermennyiségből, hogy biztos tömve lesz, hanem inkább a hozzánk legközelebbi hídon ( a Károly-híd melletti híd) átsétáltunk a folyó túloldalára.

Nagyon jó volt ez a híd, mert innen teljes hosszában ráláttunk a Károly-hídra. Még innen is láttuk, hogy zsúfolva van. 

Az első hidat IV: Károly építette itt, ez is, mint minden korábbi faszerkezetes elődje nem tudott ellenállni a Moldva sodrásának, és összedőlt. A jelenlegi hidat 1357-ben kezdték építeni, és ezen haladt a koronázási útvonal, itt vonult végig a leendő uralkodó. Az északi tornya a a híddal egyidős, míg a déli oldalon a kisebbik még a régi Judit-híd maradványa a 12. századból. Ez Prága   legrégibb műemléke.

A híd 516 méter hosszú, nincs egészen 10 méter a szélessége. 16 pillére homokkőből van. 

A híd két oldalán 30 szobor áll. A legelső szobor Nepomuki Szent János szobra volt (1683-ban), mely ma a legnagyobb népszerűségnek örvend, mert állítólag szerencsét hoz a szobor megsimogatása.

A hátunk mögé nézve pedig ott magasodott a fenséges Szent Vitus, és a várnegyed. Szép volt,még akkor is ha minden fehér ködbe akart burkolózni.. 

A túloldalra érve az Óváros tér felé indultunk. Érintőlegesen elhaladtunk a prágai zsidónegyed mellett, de nem mentünk be. 

Művészetek Háza:

Itt aztán minden látványosan a turistákra van kihegyezve, suvenir bolt suvenir boltot ért, volt itt minden a cseh üveggyártás remekeitől elkezdve a luxus ékszer- és óraüzletekig, étterem-kávézó-büfé egymást váltották. 

Orloj-bolt

 Az Óváros teret a szomszédos tér felől közelítettük meg.

Az Óváros térre érkezve elég nagy volt a nyüzsgés, de erre fel voltunk készülve. Persze rögtön a Városház tornya felé mentünk, hogy megnézzük az Orlojt. Itt persze hatalmas volt a zsúfoltság, ráadásul a városházára folyamatosan érkeztek a házasulandó párok, ami csak még tovább növelte a tömeget. Mi is pont elcsíptünk egy érkező menyasszonyt, aki egy hatalmas limuzinnal jött.

 

És hát az Városháza  híres csillagászati órája, az Orloj, hát az még mindig gyönyörű.  Az óra 1410-ből származik, de csak 1572-ben került a helyére. Két számlapja van, a lenti a napokat méri, és ábrázolja az állatövi jegyeket. Ezen kívül megmutatja a bolygók Föld körüli helyzetét, és a Nap és a Hold állását is. 

Az óra része még az apostoli sétaút, mely egy órajáték, amely minden órában a csontváz csilingelésére indul el, és minden apostol kinéz az ablakon. 

A teret középen elhelyezett Husz János szobor mellett a Tyn-templom karcsú, magasra  nyúló asszimetrikus tornyai uralják. A monda szerint két testvér egymással versengve építette, és az egyik csalt íz építés közben. A másik, mikor ezt megtudta, leszúrta. (nem egy szép történet)
A templom 1621-ig a husziták főtemploma volt. A templombelső bővelkedik  15.századi relikviákban, a templom mennyezetén pedig a történelmi cseh, lengyel és magyar címer látható.

Ahogy ott ácsorogtunk a Városháza előtt, és tanakodtunk, hogy akkor most merre tovább, Feri javasolta, hogy akkor ha fel akarok menni a toronyba, akkor essünk ezen túl most. Máté azonnyomban mellém penderült, hogy ő is jön, Milánnak pedig fel sem tűnt, hogy mi eltűntünk, mert a téren mindenféle zenélés folyt, és őt az izgatta. Így Máté meg én kettesben  vágtunk neki a toronynak.