Indulás, érkezés

Pénteken úgy tűnt, hogy minden a terv szerint halad, és mire Feri 8 körül hazaért, vagy fél 9 is volt már, ki tudja, addigra én szinte az összes 1 méter fölötti vízszintes felületet telepakoltam az elcsomagolandó ruhákkal, és egyebekkel, így már csak bőröndökbe kellett rakni a cuccot. Reggel korai indulást terveztünk. Nem miattam. Ferinek időben bent kellett lennie a munkahelyén, itt Meziriciben. Végül aztán mégsem sikerült olyan korán indulni, mert mire Feri besakkozta a 4 bőröndöt, a 2 kézitáskát, a 2 laptoptáskát, a cipős szatyrot, a kajás szatyrot, és a konyhai cuccos szatyrot, a hűtőtáskát, a könyves táskát és a játékokat, addigra kicsit eltelt az idő. Fél 9-kor zártuk magunk mögött a kaput. 

A fiúk még valahol hétvégi pesti forgalomban elaludtak. 

Először Mosonmagyaróváron és a szlovák-cseh határon akartunk megállni. Végül egyik helyen sem álltunk meg, mert Marci édesdeden szunyált a hátsó sorban, és nincs az az isten, hogy ilyenkor bármi miatt is megálljunk. Így viszont nem váltottunk pénzt, amit a határon terveztük, hogy váltunk, de úgy gondoltuk egyelőre megleszünk korona nélkül is.
Az út teljesen eseménymentesen telt, ha nem említem, hogy a cseh autópálya szétrázta dobhártyámat, de hát nem lehet minden tökéletes :)

Még az M1-en.

A pozsonyi vár az autópályáról:

Fél 1 köröl már a ház előtt álltunk. Feri villámgyorsan bedobálta a nagyobb dolgokat az előtérbe, és már ott sem volt, mi pedig birtokba vettük az új helyünket, a fiúk ágyakon osztozkodtak, és az volt, és azóta is az a legnagyobb királyság, hogy két wc is van, egy külön, egy pedig a fürdőben, és azóta naponta többször lezajlik egy amolyan Kispipi-kisrécés párbeszéd, hogy

- Én megyek pisilni!- mondja az egyik
- Én is!- mondja a másik

Hát nem könnyű a kedvükre tenni? Dehogyisnem.