Brno

Vasárnapra brnoi kirándulást terveztünk, és mivel Ferinek délután be kellett mennie a munkahelyére, ezért minél előbb el szerettünk volna indulni. Az időjárás előrejelzés szerint szép napos időre számítottunk. Ennek ellenére az autópályán voltak olyan szakaszok, amikor alig láttuk az előttünk lévő autót, olyan tejköd volt. Akkor egy kicsit el is ment a kedvem az egésztől. Hogy Prága után most Brnoban is csak tejfölt lehet majd látni, hogy nem tudunk majd egyetlen normális képet sem fényképezni, sattarasatarra.... de Feri nyugtatott, hogy lesz ez még jobb is, és hogy biztos most csak nagyon megült a köd a völgyben, és végül igaza lett, mert mire Brnoba értünk már szépen sütött a nap. 

Annak a bizonyos prágai turistaútnak a programjában szerepelt Brno is, és meg is álltunk itt annak idején, de mivel borzasztó csúszásban voltunk, és már késő délután volt a programban szereplő Kapucinus kripta már zárva volt, és csak egy gyorsfutásnyi idő maradt a városra. Nem tudom mennyi időt töltöttünk itt el akkor, de nekem nem maradt sok emlékem a városról, csak az, hogy sietni  kellett. Néhány dolog most, hogy ott voltunk újra, azért beugrott, hogy igen, itt jártunk, de igazából semmi jelentős emlékem nem maradt akkorról.

Itt már oszlik a köd. A nagy fehérség idején olyan mérges voltam, hogy nem fotóztam. 

Az új és a régi. Brno irodaházai és a háttérben látszik a Katedrális. 

Brno belvárosa nem túl nagy, simán sétálgatva be lehet járni. Autóval elvileg nem lehet bemenni, csak célforgalomban, meg hát amúgy is brutáldrága a parkolás még a belvároson kívül is. Egyrészt ezért is mentünk vasárnap, amikor nem kell fizetni a parkolásért, mert egyébként min. 30 korona/óra, további órák pedig 40. Mi a vasút- és buszállomás mellett parkoltunk, és nagyon könnyen és gyorsan bejutottunk a városba. 

Elmentünk a színház mellett, és betértünk az útbaeső tescoexpress-be, mert amikor az autóból kiszálltunk, akkor vettük észre, hogy a kis kék hátizsákot, amiben a túlélőkészletünket szoktam csomagolni, na azt otthon hagytam. A boltban véletlenül a kijáraton mentem be a fiúkkal (mert persze ők nem maradtak kint), mert tény hogy nem is néztem, hogy ez most kijárat vagy bejárat, egyszerűen csak megörültünk, hogy nyitva van egy bolt. Jól le is csesztek rögtön ketten is. Persze csehül, és nem is értettem belőle semmit, de azért nem esett jól. Nem tudom miért volt ez akkora  probléma, gondolom nagyon ráértek, mert rajtunk kívül nem volt senki a boltban. Kint meg Feri cseszett le, hogy miért azt vettem, amit, és miért nem mást, és másmilyet. 

Hát így indultunk neki a napnak. 

A sétálóutcán volt egy tökjó kisvakondos bolt. Persze zárva volt vasárnap.

 

A szemközti hentesnél pedig igazi magyar pickszalámik lógtak a kirakatban a hazai mellett. 

Brno területén még a kelták alapították az első várost, majd a szlávok telepedtek le itt a 6.században és ők nevezték el a várost Brno-nak. A brnoi várról a 11.századból származnak az első feljegyzések, ez az erődítmény védte a Baltikum és a Fekete-tenger felé tartó kereskedelmi útvonalakat, az alatta lévő város pedig rohamos fejlődésnek indult.  A 13.században kapott városi rangot, és 1462-től Morvaország fővárosa, Olomouc helyett. IV. Károly idején árumegállítói jogot kapott, aminek következtében a tudományok és a művészetek is felvirágoztak, kolostorok épültek. 

A 18.századtól Brno lett a cseh textilgyártás központja és fellegvára, ekkor hatalmas városrendezésbe kezdtek, parkokat, tereket létesítettek, utakat építettek, és Brno máig Csehország egyik ipari központja, a textilgyártás mellett a gépgyártás és az elektronika is vezető szerepet kapott.

A sétálóutca, amin a város felé haladtunk egy hatalmas térre vezetett bennünket, a Szabadság térre, körbe-körbe szépen felújított épületekkel, üzletekkel, kávézókkal, Szentháromság-szoborral és villamossal, mert a térre ugyan autóval nem lehet behajtani, de a villamos keresztülvág rajta, tehát érdemes odafigyelni.

A szomszéd téren  találjuk az Újvárosházát, melynek épülete régen domonkos kolostor volt, és egybeépült a mellette lévő templommal. Itt üléseznek a morva rendek. 

Az udvarán díszes kovácsoltvas kút áll, a falakon különféle napórák. 

A fiúk teljesen megkergültek, egyik udvarról szaladtak a másikra, kergették egymást. Persze visszhangzott tőlük az egész kóceráj. Nagy nehezen sikerült csak összeterelni őket egy képre, de akkor is csak bohóckodtak :)

Megkerültük a templomot, és a katedrális felé indultunk. A fiúk még mindig teljesen gyagya üzemmódban működtek, de kézenfogva baktattak fölfelé az úton, valami nótát fújtak rendületlenül, aminek se füle se farka nem volt, viszont tele volt a pisi-kaki szavakkal, amik újabban megint nagyon viccesek mifelénk. De még mindig inkább ilyenek legyenek, mintsem nyafogjanak. Aztán persze egy idő múlva Máténak már terhes lett a nagy barátság, igaz, Milán sem igazán tudja, hogy hol van a határ a cimboraságban.

Így jutottunk el a Katedrálishoz, ami a Szent Péter nevet viseli, és az egykori szláv erőd helyén áll. A templom a 30 éves háború során súlyosan megrongálódott. A gótikus katedrálist többször is felújították, a kettős tornya a 20.század elején épült. Az északi falon lévő külső szószék különösen egyedi, és innen lelkesítette az összegyűlt tömeget a 15.században Kapisztrán János. 

Biztos oka van, hogy ezek a csehek ilyen szűk helyre építik a templomaikat, de ez a templom is olyan helyen van, hogy nagyjából sehogy sem lehet róla elfogadható képet csinálni. A főhomlokzat itt is olyan közel van a szomszéd épület kerítéséhez, hogy igazi nyaktörő mutatvány még felnézni is a tetejéig, a képbe meg sehogy sem fér bele, vagy oldalt lóg ki, vagy felül, vagy alul suta. De hát ilyen, és kész. Amúgy szép. 

Bent éppen mise volt, csak az ajtóból lőttem egy képet, meg aztán jobbnak láttuk gyorsan arrébb állni, mert a fiúk nem voltak éppen csendesek.

A város fő látnivalója a Kapucinus templom kriptája, ahol eredetileg 123 barát kiszáradt, mumifikálódott holtteste feküdt. Jelenleg ebből 24 látható, üvegkoporsóban. A jelenséget a kripta mikroklímája és szellőzése okozta. Az egyik ilyen koporsóban Trenck Frigyes nyugszik, egy Jókai regényhős.
Mi kihagytuk ezt a látványosságot. Nem gyerekszemeknek való az ilyen. 

A templomdombról lejőve a régi piactéren találtuk magunkat. Innen a Spilberk várhoz szerettünk volna menni, de véletlenül ráakadtunk a korábban keresett Óvárosházára, ahol a kapun betérve ott lóg a plafonról a híres brnói sárkány, ami vallójában csak egy kitömött aligátor, és amely a legenda szerint a város össze szüzét felfalta, de igazából egy török vándorcirkusz ajándékozta Mátyás főhercegnek. Mellette van a brnói fakerék, amit fogadásból Lednicétől gyalog gurított a bodnár Brnóba. 

Innen aztán tényleg a vár felé indultunk. És még a nap is kisütött :)