Az 5 és fél éves Mátéról

Az utolsó napját tölti ma az oviban, aztán menthetetlenül a nyakunkba szakad a nyári szünet, amiről most azt gondolom, hogy nem is lesz olyan hosszú, és hogy klassz lesz, az már biztos. Aztán egy hónap múlva már lehet, hogy másképp fogom gondolni. Ki tudja. Szóval ma még ovi. Ma még utoljára középső csoportos :(

Ősztől jön a nagycsoport, iskolaválasztás, hová, kihez, közel legyen, ne legyen túl messze, bekerül, nem kerül, jajistenem!!!! Minden porcikám tiltakozik az iskolaválasztás, iskolakezdés ellen. Valamiért nem akarom én ezt. Remélem sikerül ezügyben minden ellenérzésemet leküzdenem mire eljön az idő, mert velem ellentétben Máté iszonyat várja az iskolát és a nagycsoportot. Az elmúlt két hétben visszafelé számolta a napokat, hogy még hány napot középsős, és borzasztóan büszke, hogy ősszel már nagycsoportos lesz.

Valamelyik nap megkaptam az éves értékelőlapot is az oviban, és sikerült pár szót az óvónővel is váltanom. Addig  a fiúk az udvar és a kapu között bicajoztak oda.vissza vagy 15-ször.

Hogy pontosan mik szerepeltek a papíron azt nem tudnám felsorolni, de az előző évekhez képest, amikor volt olyan két félév, amikor stagnált, vagyis ugyanolyan színű vonalat kapott sok helyen, idén kimagaslóan sokat fejlődött, volt ahol két szintet is ugrott, azaz a piros-narancssárga-citromsárga-zöld színskálán narancsról rögtön zöldre ugrott. 

- mozgása és koordinációja korának megfelelő, térben jól tájékozódik, irányokat ismeri. Igényli a mozgásos feladatokat és részt is vesz minden ilyesfajta kezdeményezésben.

- szociálisan kinyitott a világ felé. Keresi a társaságot, érdeklődik a társai felől, felnőttekkel is  kapcsolatot teremt, kommunikál. Érdeklődő a világ dolgait illetően.

Az óvónők szerint kiegyensúlyozott, itthon nem mindig ez rá a legjellemzőbb, itthon azért jócskán vannak dühkitörései. 

Ugyancsak az óvónő szerint jó a kudarctűrő képessége, ha elakad, akkor segítséget kér. Nekem erről is kicsit más a véleményem, de hát én nem vagyok szakember, és az is biztos, hogy itthon azért egészen másképp viselkedik ő is, mint az oviban.

- idén rengeteget fejlődött a vizuális ábrázolás terén, szívesen rajzol, önállóan is, de irányítottan is, fest, ragaszt, vág, mikor mihez van éppen kedve. Zita néni külön kiemelte, hogy az anyák napi ajándék készítéskor úgy fűzte az apró gyöngyöt, hogy némely kislány is megirigyelhette volna, úgyhogy semmi gond nincs a finommotorikájával, ne aggódjon anyuka:) Anyuka pedig már régen nem aggódik. (év elején még aggódott.) 

- a másik nagy dícséretet a matematikai  feladatokra kapta. Ez mondjuk nem volt újdonság, én is tudom, hogy nagyon ügyesen számol, de Zita néni is többször  mondta az év során, hogy nagyon ügyes, és a középsős szintet simán túlteljesíti.

- sokat fejlődött a lexikai tudása, verseket, rövidebb meséket vissza tud mondani akár szó szerint is, de el tudja mesélni a mese tartalmát, a lényeges részeket ki tudja ragadni, le tudja rajzolni. Képről történetet tud kitalálni, amit összetett, egész mondatokban mesél el.

- Rövid- hosszútávú memóriája jó. (de hogy miért nem emlékszik sosem arra, hogy mi volt az ebéd???)

- színeket felismeri és megnevezi. (ezt mondjuk már 3 évesen is tudta, de hát van ilyen pontja a felmérő papírnak)

- családtagjait megnevezi, saját nevét, címét ugyancsak. Azt, hogy Kistarcsán született azt meg szerintem a büdös életbe nem fogja megjegyezni :)  Néha még én is eltévesztem, de legalábbis el kell gondolkodnom rajta. 

Nagyjából így látják Őt az oviban.

És hogy hogy látom én? 

Borzasztó nagyfiúnak látom. Olykor simulékony kisnyuszi, akit lehet ölelgetni,puszilgatni, cirógatni, és ilyenkor igényli is ezt. Máskor tüskés kissündisznó, vagy inkább agresszív kismalac, akiből csak úgy dől a hagyjálbékén, a neszóljhozzám, a mondtam már hogy nem tudom, aki ordít mert nem épp nem kerek a világ, vagy visít mint egy kismalac, nyávog mint egy kismacska, pofákat vág, puffog, és visszabeszél. Ilyenkor rendszerint megkapom, hogy én nem engedek meg neki soha semmit, hogy ez nem igazság, hogy undok vagyok, és társai... Ilyenkor nem könnyű ura lenni magamnak, bevallom, nem is mindig sikerül. Ilyenkor nem könnyű Őt szeretni, mert ahogy ő igazságtalannak érzi, hogy egy túrórudi és egy  dörmimackó után már nem megyünk be a cukrászdába vacsora előtt, úgy én is igazságtalannak érzem, hogy ha szépen kérem őt valamire, akkor nagyjából tojik a fejemre, ha meg kiabálok, akkor meg még ő van vérig sértve. No. 

Szóval nap mint nap megvívjuk a magunk kis szócsatáit. 

Hihetetlen érzékeny, és ha olyanja van, akkor egy fél szóval is ki lehet billenteni az egyensúlyából. 

Máskor viszont annyira jófej tud lenni, hogy a szívemben csak úgy gyűlik a melegség. A szememben meg a könny. Ilyenkor nagyon jókat lehet beszélgetni, ilyenkor kérdez, válaszolok, ilyenkor mesél, filozofálgat, ilyenkor vannak ötletei, hogy mi hogy legyen, mit hogy csináljunk. Ilyenkor imádja a tesóit. ( a testvérszeretetre amúgy alapból nincs panasz, persze Milánnal azért össze-összekapnak, de aztán gyorsan szent lesz a béke) Ilyenkor nyoma sincs a kis szúrósgombócnak, ilyenkor imádnivaló. 

Nagyon lelkiismeretes, és feladatorientált. Ha valamit meg kell csinálni, akkor megcsinálja, ha menni kell, akkor megy, ha bevállalta nem nyafog. Emiatt nagyon felnézek rá, sosem nyafogott hogy oviba kell menni, hogy miért akkor, vagy miért addig, az úszást is egyetlen zokszó nélkül csinálta végig egész évben, sőt várta, lelkes volt, imádta és imádja a mai napig. (Ebben mondjuk tuti, hogy nagy szerepe van András bácsinak, az úszásoktatónak, aki egy fantasztikus pedagógus, és nagyon ért a kicsik nyelvén.) Nagyon kell Őt dícsérni, pozitív megerősíteni, de hát melyik gyereknek nincs erre szüksége, mindegyiknek van:)

Amúgy meg:

- saját elképzelése szerint ő ha nagy lesz, akkor apuka lesz, de még nem tudja ki lesz a felesége, és vagy két gyereke lesz, de inkább három, mert ők is hárman vannak testvérek. 

- szerintem az oviban a Vivi tetszik neki, de ezt ő így nem mondja. 

- azt mondja, hogy ha Milán Csillag csoportos lesz ősszel, akkor ő is oda szeretne majd járni Milánnal együtt. ( nem kivitelezhető terv) 

- már most a szülinapi buliját tervezi, a vendéglista hetente frissül, ki- és bekerülnek új nevek a régiek mellé. 

- a következő farsangon lovag szeretne lenni.

- az iskolás farsangon pedig pókember lesz. 

-  ő azt mondja, hogy a tojásleves és a krumplis tészta a kedvence, szerintem mindent megeszik. 

- már  a meggyet is megeszi, a meggylevest különösen szereti, és a meggyes sütiből sem szedi ki a gyümölcsöt.

- szokott paprikát enni a szendvicséhez.

- ősztől Milánnal együtt szeretne úszni járni. ( nem tudom mennyire lesz megoldható)

- A ki a barátod? kérdésre kapásból az mondja, hogy Ábel, aztán még felsorol vagy 10 nevet. 

- lányokkal nem barátkozik, de a Vivivel, a Lillával, a Linnel, és Pancsival szokott játszani. 

- nagycsoportban nálunk kötelező néptánc van, amit Máté nagyon vár, mert arra fekete cipőben kell menni. 

- minden vágya, hogy kapjon egy zakót.

- amikor a múlt héten az oviban búcsúztatták a Nagyokat, akkor teljesen odavolt, hogy fekete nadrágban-fehér ingben-nyakkendőben és fekete cipőben voltak a delikvensek. alig várja, hogy neki is legyen búcsúztatója, és ő is ilyen szép ruhában legyen. ( komolyan nagyon durván tolja ezt az öltözködés témát)

- focizni csak fociruhában lehet. Sima melegítőalsóban és pólóban nem gurul a labda.

- imád biciklizni.

- le tud írni néhány szót magától. Ha előre írok neki szavakat (csakis az ő kérésére, egyébként nem írattatom), akkor azokat is szépen lemásolja. 

- az oviban starwarsosat szoktak játszani, ami elmondás alapján gyakorlatilag fogócska starwars bőrbe bújtatva. 

-legóból mindenfélét megépít, fejből és útmutatás alapján is. 

Egyelőre most nem jut eszembe más, ami fontos lehet a jövőre nézve, csak az a bizonyos közhely, hogy még csak most született... de hát tényleg még csak most született no. Most meg... Nagyfiú. Mindjárt nagycsoportos. 5 és fél éves.