Bizton állíthatom, hogy Marci nem szereti ezt a tavaszi esős időszakot, mert nagyjából az első halványszürke felhő megjelenésétől az égen, az utolsó kis apró esőcsepp földre éréséig egyfolytában, torkaszakadtából, vígasztalhatatlanul ordított, nagyjából úgy, mintha tényleg a bőrt nyúznám róla.
Milán eközben békésen aludt a szobában, rá se hederítve az őt körülvevő zavaró tényezőkre, úgymint dörgés, villámlás, szakadó eső, Marciordítás.
Azóta az eső elállt, Marci szája a füléig ér, boldog mosollyal cirkál föl és le a lakásban utánunk, mintha az elmúlt 3 óra meg sem történt volna.
Hihetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése