Kétkeréken

Vannak olyan fordulópontok a gyerekek életében, amire aztán örökké emlékezni fogunk. Ők is, meg mi is. Ilyenek nekem az első lépések, például. Napra pontosan nem tudnám megmondani, hogy kinek mikor volt az első önálló lépése, de emlékszek a szituációra, hogy hogy történt, és emlékszem arra a könnyesszemes büszkeségre is, amit akkor éreztem. Aztán van még ilyen pillanat jó sok, sok gyereknél még több.

Tegnap Máté életében történt egy nagy esemény, mégpedig az, hogy megtanult kétkeréken biciklizni!!!!!

Annyira szeretett volna már, és már jó ideje mondogatta, hogy vegyük le a pótkereket, de valami mindig volt, ami miatt épp nem került erre sor.

De tegnap végül minden összejött, és a helyzet is úgy hozta, hogy könnyebb volt egy pótkerék nélküli bringát bepréselni az autóba, mint egy pótkerekest, így végre Máté nagy örömére pótkerék nélkül mentünk a Ligetbe. 

Ott aztán kábé 20 méteren keresztül kicsit fogtam a grabancát, hogy el ne essen, aztán amikor Ferire került a sor a grabancfogásban, akkor ő nemes egyszerűséggel csak útjára indította, és Máté ment! Két perc alatt megtanult úgy menni két keréken, hogy nem volt benne hiba, még az útjába kerülő embereket is ki tudta szépen kerülni.

Egyedül az elindulással volt egy kis gondja, mert akkor nem mindig találta meg rögtön az egyensúlyt, de ez leginkább azért volt, mert kicsit még mindig nagy neki ez a bicikli.
Aztán délután vendégeink voltak, de amikor elmentek, akkor még kimentünk este a közeli pályára gyakorolni, és ekkor már OLYAN ügyesen tekert körbe-körbe, higy alig hittünk a szemünknek. Hazafelé pedig még az elindulásba is egészen belejött.

Persze ma már bicajjal akart oviba menni :) Próbáltam meggyőzni, hogy ma még ne menjen azzal, de mivel annyira szerette volna, nem mondhattam neki nemet. Így is minidg megkapom, hogy én nem engedek meg neki semmit.  Még bukósisakot is vitt:) Remélem, hogy a fogai is helyén lesznek délután, mikor érte megyek. 

Milcsi pedig megkapta Máté futóbicaját, így most már ő is kétkeréken nyomul :)

A Ligetben még játszótereztünk is. Jobban mondva a fiúk egy-egy lapáttal várat építettek és árkot ástak.

Hát így történt. Egy szempillantás volt az egész. Nem volt az olyan régen, amikor még a kis piros taposómotorral róttuk az utcákat... vagy már olyan régen volt????

2009. júliusa