Már-már hagyomány, hogy ha vagyunk valahol, akkor hazafelé még megállunk valahol, és keresünk valami programot vagy néznivalót, vagy ha mást nem akkor ennivalót. Most a Bakonybélben található Pannon Csillagdára esett a választásunk, több okból is. Egyrészt mert a honlapjukat nézve úgy gondoltam, hogy Máténak nagyon tetszene, másrészt mert úgyis kerültünk volna a Bakony felé, mert imádjuk, és akkor már miért is ne erre jönnénk. Csak hát... egyszer ugyan megfordult a fejünkben még itthon, hogy ne menjünk-e be odafelé, azaz húsvét hétfőn, de eltettük a programot inkább péntekre, a hazaútra, mert arra gondoltunk, hogy ünnepnap biztosan sokan vannak, pénteken meg nem lesz tömeg. Hát tömeg az nem is volt, ( csak mi voltunk, meg még egy bácsi) volt viszont eső, és jó sok felhő az égen, így pont a távcsövezős részt kellett kihagynunk, ami a legérdekesebb lett volna a gyerekeknek, mert egy hiperszuper távcsővel meg lehetett volna nézni a Napot, már ha látszódott volna. A távcsövet azért megnéztük.
A jegy a teleszkópozás mellett tartalmaz egy 3D-s vetítést, és a fiúknak szerintem ez a rész jött be a legesleginkább. 3 korosztálynak való film van, amiből mi természetesen az ovisoknak való rajzfilmet választottuk. Nagyon szórakoztató kis mese volt az időjárásról és a bolygókról, Milán is és Máté is nagyon élvezte, és kis ideig még Marcika is elnézegette a színes plafont, majd ő inkább enni kért.
A film után pedig megnéztük a kiállítást. Volt egy kis csillagászattörténeti összefoglaló, távcsövekkel, és rengeteg információval, amihez a mi gyerekeink igazából még kicsik, főleg Milán. Mátét még csak-csak érdekelte egy darabig, amíg volt erőnk 3 mondatban összefoglalni Newton és Galilei munkásságát, de aztán már ő is inkább csak nézelődött rohangált, mintsem kérdezett.
Volt egy rész a Mars-expedícióról, ahol volt egy marsjáró-kamera kiállítva. Nekem ez tetszett a legjobban.
A fiúknak pedig a Holdraszállásos rész volt a kedvencük, de csak azért mert itt jól el tudtak őrültködni a kiállított szkafander előtt-mellett. Itt is, és a Marsos résznél is rengeteg infó van kitéve, részletesen leírva, hogy mi hogyan, mikor, és miért történt.
Neil Armstrong nyomában:
Végül egy 2013. áprilisi Bakony, mert szeretjük, még így szürkén, vizesen, kopáran, lombtalanul és ködösen is:
Bakonybél egyik kedvenc kis helyünk a Bakonyban :)))) Sokszor voltunk már ott, viszont a Csillagdában még eddig nem, mert ugy gondoltuk, hogy meg tul kicsi Marcel hozza (vagyis mikor tavaly nyaron itthon voltunk, akkor 4 eves volt :). Most nyaron mar lehet, hogy elmegyünk, ahogy irtad, azert vannak olyan dolgok, amik mar neki is erdekesek lehetnek :) sajnalom, hogy a tavcsövel nem lattatok semmit,de azert igy is emlekezetes marad ez a kirandulasotok is :)
VálaszTörlésEgyebkent olyan jo dolog utolso nap is meg valami szep uton menni, valamit megnezni, akkor olyan erzese van az embernek, mintha tovabb tartana a nyaralas :))))
Szep hetveget Nektek, sok puszi Orsi
Az tény, hogy leginkább szerintem az iskolások tudják minden részét élvezni, de a film, meg a távcső az kisebbeknek is izgalmas. Szép tiszta időben menjetek, akkor tudtok Napot nézni, és az szerintem Marcelnek is tetszeni fog.
TörlésPont ezért szoktunk hazafelé még beiktatni vmit, hogy minél később érjünk haza:)