Csak egy délelőtt

Felmerült bennem, hogy Milán nincs megelégedve a lakás tisztasági szintjével, azért teszi/tette azt ma, amit. Oké, nincs nálunk patika rend, de most még egész jó a helyzet, hiszen pont tegnap még porszívóztunk is, szokott ennél nagyobb káosz is lenni itthon. Ennek ellenére mégis a fél lakást kitakaríttatta velem, akarva-akaratlanul. 

A történet.

Prológus:  

Reggeli után jófej anya módjára megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne ebédelni. tudom, tudom, hogy  itt már rég elszúrtam a napomat, de ez van... Őfelsége Milán természeten husit kért, mi mást, ráadásul rántott husit. Jófej anya rábólint, ám legyen, mit nekem, megcsinálom. 

1. felvonás:
Minden előkészítve az ebédhez. A hús szeletelése, klopfolása, és Marci etetése és a lelkének ápolása mellett még néhány rózsányi karfiolt is felkészítek, ha már főzök, legyen akkor habzsi-dőzsi. Milán lelkesen jön segíteni, mint mindig. Miután cafatokra üti az egyik húst a klopfolóval, komolyan.... még a háta mögötti falról is húsdarabokat szedek le, lisztben forgatja a maradékot. Irtó lelkes, igaz, nagyjából 2/3-1/3 arányban kerül a liszt a padlóra/asztalra/ruhájára stb.. és a húsra. Nem baj, elkészülünk. Minden oké, szansájnheppi :)

A művelet végén egy jó féllapátnyi lisztet sikerül összesöpörnöm innen-onnan, majd ha már így alakult, akkor letörlöm még a kávégépről is, meg a mérlegről is, meg a kenyértartóról is, meg a vízforralóról is, és gyorsan még a szekrényajtókat is áttörlöm. 

Közben Marcinál is újra elszürkül a világ. És még nincs 10 óra.

2.felvonás:
Pörög a délelőtt, Marcit sikerül kirángatni a depiből, és amíg Milánnal szórakoznak addig szélsebesen melegítem az olajat, telepakolom a serpenyőt, felrakom a rizst, és elindítom a mosást. Már majdnem vállon is veregetem magamat, hogy megy ez kérem, mint a karikacsapás. Közben Milán ügyesen  jár a vécére pisilni. Mindannyiszor próbálom rávenni hogy kakiljon is, de legalább szóljon, ha kell, és ha másképp nem, hát adok rá pelust. Jó-jó-jó, hangzik a válasz, nem kell, nem kell, és szólok.

Már majdnem kész van az ebéd. A rizs elkészült, a tűzhelyen az utolsó kör sül, Marci gyümipüréje is ott vár a konyhapulton. Már-már csöpögősen elégedett vagyok magammal, le is ültem hát, hogy kicsit körbenézzek a nagyvilágban, amikor megcsapta az orromat AZ a jellegzetes szag, amit soha semmivel, és senkijével össze nem tudok keverni. 

A Katarzis:

Igen, Milán természetesen nem szólt. Mivel kívülről nyoma sincs a balesetnek nem titulálom a helyzetet olyan vészesnek, és beküldöm a vécére, hogy ott vetkőzzön le, és üljön rá, addig én kiszedem az utolsó darab húsokat. Ám fél perc múlva, amikor a vécéhez érek, akkor rá kell jönnöm, hogy a helyzet sokkal, de sokkal komolyabb volt, mint ahogy azt én gondoltam, vagy az alatt a fél perc alatt vált komollyá, amíg nem voltam ott. Milán ugyan  trónolt a vécén, de a gatyáját sikerült úgy levennie, hogy a tartalmát rákente,a padlóra és a vécécsésze aljára. Összeszedtem a cuccát, és áttranszportáltam a fürdőbe, és mire visszaérek a kishelyiségbe akkor épp elcsípem, ahogy Milán a kezével karikákat rajzol a csempére. Igen, barnás karikákat, igen, azzal. Ekkor már egy kicsit pipa voltam, nem mondom. Felmostam a padlót, letöröltem a csempét. Milán még mindig a vécén ül. Ekkor került rá a sor, és amikor előredöntöttem, hogy akkor takarítsuk meg a farát, hát akkor aztán minden volt mindenhol. Körbe a vécécsészén, még a vécédeszka alatt is, a szűkítőn alul-felül, és Milánon is nagyjából hátközépigfölfelé, és combközépig lefelé, plussz ugye a keze, amivel belebarmolt. 

Hát nem voltam túl boldog, és akkor igen-igen finoman fogalmaztam. 

Milánt nagyjából letakarítottam, és beültettem a fürdőkádba. A vécében is mindent lemostam, letöröltem, szagtalanítottam, spréztem. Milánt is lesikáltam.

Patyolattisztán ülhetett az ebédlőasztalhoz. Még Marci is megvigasztalódott az ebédje láttán, aki mondanom sem kell, hogy az egész vécétakarítási procedúrát végigordította a nappaliban. 

Csak nekem ment el az étvágyam.

Epilógus:

Minden újra szansájnheppi. A fiúk alszanak, és végül én is megebédeltem, és biztos, ami biztos alapon ebéd után legurítottam egy felest, egy valeriana relaxot, hiszen ez még csak a délelőtt volt. Még csak most jön a délután, és hol van még az este?

Nem, nem unatkozom. Köszönöm, jól vagyok:)