Különös szilveszterünk

Nem készültünk semmi nagy tettre az év utolsó napján. Arra gondoltam, hogy ha a fiúk relatív időben elalszanak, és mi meg tudunk nézni valami jó filmet, már nyert ügyünk van. Aztán másképp alakult az este. Egészen másképp. 

Mikor olyan 5 körül hazaértünk a nagyszülőktől, akkor a lakásban 6 fok fogadott bennünket. Valamikor a távollétünk alatt leállt a kazán, amit nem is tudtunk sem elsőre, sem másodikra újraindítani. Mikor realizálódott, hogy ez nem fog menni, akkor gőzerővel nekiestünk a guglinak, hogy hátha találunk  így az új év felé lépegetve még egy kóbor kazánszerelőt, aki buliba menet még beugrana egy búcsúszerelésre. Az első helyen csak a mámoros portásig jutottunk, aki közölte, hogy áááá ők már nem dolgoznak. (megjegyzem, csakis olyan helyeket hívtunk, ahol 0-24-es szolgálatot hirdettek). A második-harmadik helyen csak telefonos segítséget kaptunk, de egymásnak totál ellentmondót. A negyedik helyről végül azt mondták kijönnek. És ki is jöttek. Egész hamar, egy órán belül. 

Amíg a szerelőkre, majd a javításra vártunk, addig gyújtottunk néhány gyertyát, ittunk egy meleg teát, duplazoknit húztunk magunkra, a fiúk pedig kabátban és sapkában nyomultak a nappaliban, őket kevésbé zavarta a hideg, látszólag jól elvonatoztak-elhelikoptereztek, nekik nagy kaland volt ez az egész, Marcika pedig takaróval jól körbetekerve még szunyókált is egy kicsit.a hűvös szobában.

Ekkorra már sikerült 7.5 fokra feltornáznunk a hőmérsékletet!

Végül sikerült megjavítaniuk, jobban mondva kicseréltek egy alkatrészt, és negyed 9 tájban már melegedni kezdtek a radiátoraink.
Mi pedig, hogy ne kelljen még órákig a hideg lakásban a megfagyás ellen harcolni, elmentünk egy barátunkékhoz, aki nem akartak ugyan bulit tartani, de miután korábban már a bécsi barátaink is bekönyörögték magukat hozzájuk, így végül mégis tartottak bulit:)  Csak amolyan lájtos-beszélgetős- öregeset:)
A gyerekek meg jól elvoltak, játszottak a házigazda gyerekekkel, és bár amikor megérkeztünk akkor nagyon fáradtak voltak, de végül túllendültek a fáradtságukon és még az új évet is ébren köszöntötték, gyerekpezsgővel, és még a helyi, szomszédok által prezentált tüzijátékot is megnézték. Tetszett nekik!

Fél 2 tájban értünk haza, addigra már 16 fok körül volt a hőmérséklet, és dög melegnek éreztük. A fiúk teljesen K.O.-ra fárasztották magukat, Milánt nyikkanás nélkül cipeltem be az ágyába és vetkőztettem le. Tudomást sem vett a világról. Máté ugyan felébredt, de fordult egy felet, és már aludt is tovább, és a várttal ellentétben nem is keltek olyan korán, 9 körül kezdtünk magunkhoz térni. 

Szóval mondhatjuk, hogy minden jó, ha vége jó! 

Hogy miért kaptuk még a nyakunkba így év végére ezt a megpróbáltatást, hát azon még elmélkednünk kell. Nyilván oka volt.

De talán jobb is, hogy még tegnap megtörtént az, aminek meg kellett történnie. Így legalább nem rögtön ezzel indítottuk az új évet, és így legalább kapott a sztori egy kis pozitív felhangot, mert végülis a kazánt megcsinálták, mi pedig jó társaságban töltöttük az estét. Aztán meg reméljük, hogy az ilyen jellegű problémákat ott is hagytuk az óévben!

Remélem Mindegyikőtöknek jól telt az éjszaka, kinek mulatsággal, kinek csendesebben szűkebb körben otthon, ki hogy szerette volna! 

Kívánok Nektek nagyon boldog, vidám, gond-és problémamentes, álombeteljesülős új évet!

Köszönöm, hogy itt voltatok, hogy követtetek, tartsatok velem 2013-ban is!