Derék dolog

Hetek óta fáj a derekam. Több hete.... sok hete. Először csak úgy fájdogált, néha-néha, aztán egyre rendszeresebben és egyre gyakrabban fájdogált, majd határozottan fájt, mígnem végül annyira fájt, hogy már sírtam a fájdalomtól.

Az első fázisban nem tűnt olyan vészesnek a dolog, máskor is volt már olyan, hogy fájdogált a derekam, de akkor mindig elég volt egy kellemes éjszakai pihenés, és nyoma sem volt semminek. Aztán mikor már tudtam, hogy ez már nem az a jellegű dolog, ami egy kis pihenéstől majd elmúlik, akkor már érlelődött az orvos gondolata, csak akkor még nem volt lehetőségem felkeresni, mert a hétköznapokat egyedül vittem a gyerekekkel. 

Persze ha az ember lánya szoptat akkor eléggé meg van kötve a keze minden téren. Mert az első gondolat persze hogy az, hogy be kéne kenni valamivel. Csakhogy a csodakenőcsök legnagyobb részét nem lehet szoptatás mellett használni. Az a gyógynövényes cucc, amit meg végül vettünk, háááát.... nem igazán használt. 

Végül a múlt héten sikerült elmennem a háziorvoshoz, hogy nézzen rá. Ránézett, és elküldött ortopédiára, merthogy szerinte akár még csigolyaeltolódás is lehet. Na kössz. Szép kilátások, mondhatom!

Az ortopédián kaptam egy finom december 13-i időpontot!!!!! Azaz 5 héttel későbbre!!!!! Röhej! Vagy, csütörtök délután odamehettem volna, és kivárom, amíg az időpontosok közé egyszer majdcsak beférek. Na neeemmm!!!!

Így kerültem el hétfőn egy ortopédushoz, aki ott helyben röntgent is csinált, majd meghajlított jobbról-balra, balról-jobbra, föl meg le, és kihozta a diagnózist: Lumbágó. 

Én azt hittem, hogy ez amolyan öregbetegség, de nem... vagy az is lehet hogy már én is öreg vagyok?

A doki szerint ez tök jó, (a lehetőségekhez képest), mert nincs semmiféle elváltozás a csontokban, nincs kopás, csúszás, semmi, egyszerűen csak izomgörcs, ami valószínűleg azért lett, mert túl lett terhelve és ami kisugárzik, de nyugi majd elmúlik magától. CSAK pihenjek sokat, lehetőleg kemény felületen fekve, jó lehetne még az úszás, különösen háton (hehehehe), és majd ha elmúlik a fájdalom, akkor lehet majd gerincet erősíteni, hogy ha csak lehet, akkor ne forduljon elő többet, aminek azért megvan az esélye sajnos. 

Kaptam még derékövet is, de azt csak akkor  tehetem fel, ha  nagyon fáj, nehogy elrenyhüljenek az izmaim.

Szóval most pihengetek:) Üres perceimben a földön fekszem úgy hogy a lábamat egy székre támasztom, hogy a combcsontom és a gerincem derékszögben legyenek. És várom a csodát, hogy egyszer majd tünetmentesen ébredek. 

Addig meg keresgélek, hogy hová járjak majd gerinceterősíteni. Szerencsére több lehetőség is van a környéken, úgyhogy talán megoldható lesz, hogy valahová eljárjak. 

Egyébként pedig bizakodom, hogy hamar elmúlik. Tegnap pl. egészen jól voltam.