35ös

Azt mondja a számláló, hogy mivel ma vagyok éppen 35 hetes, ezért papíron még 35 nap lenne vissza Simi pocaklétéből. Persze nem lesz annyi.... Több okból sem. Eddig egyszer sem várták ki a fiúk a végét, Máté 4 nappal, Milán 6 nappal érkezett hozzánk korábban. Mindkétszer igen hálás voltam a sorsnak, hogy én nem túlhordós kasztba tartozom. Mondjuk túlhordani a műtéti előéletem miatt egyik esetben sem hagyták volna, de emlékszem, hogy mennyire szenvedtem már a véghajrában, és minden egyes nap azzal keltem, hogy na majd ma.

Ez tulajdonképpen csak érdekes, mert gyakorlatilag a fizikumom, sokszor a közérzetem nagyjából már most ott van, mint a fiúkkal valamikor a 37-38-dik héten, csak most annyi a különbség, hogy most pont az ellenkezőjét mantrázom, hogy csak nehogy ma történjen valami, ami miatt Simi idejekorán kikívánkozzon, mert nemhogy dátumilag és fejlődésileg nincs még itt az ideje, de készültségben sem vagyunk még ott, hogy nyugodt szívvel mondhatnám, hogy akkor bármikor jöhetne. Egyetlen nagy parám van csak, a júl 30-aug.3.ig tartó hét, amikor Feri külföldre utazik, na az a hét végképp nem jó, de erre nem is gondolok, csak arra, hogy akkor biztos nem lesz semmi.  Én mindenesetre olyan aug. 10. körüli dátumokban gondolkozom, aztán majd kiderül, csütörtökön megyek majd orvoshoz, nyilván neki is van/lesz egy elképzelése, mivel harmadik császárról beszélünk még az is lehet, hogy kijelölt napon fogok szépen bevonulni. A Nagyok nagyon szófogadóak voltak ilyen szempontból, mert Mátét már hónapokkal korábban a kiszemelt december 15-re vártam (19.helyett), és akkor is született, és Milán sem lett végül se szilveszteri, se újévi, amit nagyon nem szerettem volna. Szóval remélem Simi is hasonlóképpen hallja amit sugallok neki, a kinti nagy zajterhelés ellenére is.

Szóval közeledünk a vége felé, közeledik a nagy találkozás:) Azt mondjuk már sokszor elképzeltem, hogy hogy fog mellettem szuszogni egy kis pöttöm.  Meg hogy milyenek lesznek vajon hárman együtt. Olyan fura lesz, hogy olyan kis picike lesz a nagyok mellett. Meg az is fura lesz, hogy nem lesz nyakig bebugyolálva, hanem szabadon lesz a kis piszkafalába, a tappancsai, nem kell bundakabát ha ki akarunk menni, stb... 

Ha magamat nézem, akkor viszont azt kell mondjam, hogy nekem jobban mennek a téli terhességek, nem tudom miért, azokat valahogy jobban viseltem. Talán azért, mert több idő volt magamba fordulni, rövidebbek voltak a napok, nem volt annyira égetően fontos, hogy minden legyen valami program, hogy mindenképpen ki kelljen mozdulni. Most kicsit ez van, a fiúkat nem büntethetem a lakásbazártsággal, muszáj menni, csinálni, különben mindannyiunkat megesz a fene. A nyári meleg sincs rám jó hatással, hízok tőle mint egy kölyökgólya, most már gigamega hassal vonszolom magamat az utcán nagyjából csigatempóban. 

De hát én nem akartam még egy téli gyereket:)))) Hát tessék! Most jól megkaptam! 

Hogy Mátét idézzem, aki időnként rámcsodálkozik és azt mondja:

- Anya, most már jó nagy a pocakod!  (hát az)

És ha vicces kedvében van, még hozzáteszi, hogy sokkal nagyobb mint az övé, amit azért valljuk be nem nehéz túlszárnyalni:)

Egyébként meg tényleg nem értem mitől nőtt ekkorára, mert az uh alapján nem nagyobb Simi a koránál, bár tudom, hogy ilyenkor ez már nem mérvadó, de a Nagyok sem voltak nagyok, szóval nem hiszem, hogy pont Ő most egy óriásbébi lenne, és a ma reggeli friss adat szerint eddig 7.5kiló plussznál járok, ami szerintem nem olyan sok, hogy indokolna egy ekkora méretű pocakot. Szóval nem értem, hogy ha sem a gyerek mérete, sem a felszedett kilók nem indokolják, akkor mi a fenétől nőtt meg ekkorára????? És meddig fog még nőni????? Mert lassan már tényleg könnyebb lesz átugorni mint megkerülni:)