Füreden

Az ovis délelőtt után szinte akadálymentesen haladtunk a Balaton felé, a fiúk aludtak mint a bunda egészen a Balaton partig, de ott is szerintem csak azért ébredtek fel, mert lelassult a forgalom, és volt olyan szakasz ahol gyakorlatilag lépésben haladtunk. Nem tudom miért, de ilyenkor mindig felébrednek. Ha pl. hosszú útra megyünk, akkor nekem rémálmom a piroslámpa és a sorompó, mert ha egyszer megállunk és felébrednek, akkor utána már nem alszanak vissza, még akkor sem, ha csak 5 percet aludtak előtte. 

Na de... szóval lelassultunk, majd utóbb kiderült, hogy valami Harley Davidson találkozó volt Alsóörsön. Ez megindokolta azt a rengeteg motorost is az úton. A fiúknak nagyon tetszettek a motorok, mondanom sem kell. Némelyik nekem is nagyon bejött, és szívesen rápattantattam volna és mentem volna vele egy Balcsikört. 

Végül csak megérkeztünk, majd elfoglaltuk a szobánkat Máté nagy örömére, mert Őt egész addig az foglalkoztatta csak és kizárólag, hogy hol fogunk aludni. 

Mivel a focinak már vége lett mire mi leértünk, nem volt jobb dolgunk, mint lemenni a partra. Én persze nem készültem fürdésre, egyrészt mert esőt mondtak, másrészt mert úgy gondoltam, úgyis hideg lenne még a fiúknak víz. Ők persze amint meglátták a vizet, és hogy még fürdenek is benne, ők is rögtön arrafelé vették az irányt, és akár még ruhába is bementek volna a 20 fokos vízbe, de végül csak láblógatás lett belőle szerencsére. 

Majd homokozás, aminek persze megint csak pancsolás és sarazás lett volna a vége, mert mire észbe kaptunk, addigra Máté már a többedik vödör vizet hozta a Balatonból.

 

Majd jégkrémeztek is egyet:

Vacsorára mind a ketten bepusziltak egy jó nagy adag tarhonyás marhapörit, majd amikor már tele volt a pocakjuk, akkor főleg Milán labirintusjátékot kezdett játszani a padsorok között, de előtte még beesett két pad közé fejjel a betonba, (szerencsére nem lett semmi baja), majd húzódzkodott a sátortartó állványzaton (ezt egy nála jóval nagyobb fiútól leste el) majd valami kemenceszerűségből kellett kivadászni, és végül oltári csattanással felborított egy sörpadot. Na ekkor gondoltuk úgy, hogy akkor jobb most elhagyni a tett színhelyét, mielőtt még nagyobb bajt is okozna, úgyhogy fogtuk a járgányokat és visszasétáltunk a parti sétányra, hogy kifuttassuk még a fiúkból a bennük rejlő energiát.

Ott messze, az a piros és a fehér pötty, azok a mi fiaink.

Persze volt elmaradhatatlan kacsanézés, meg kavicsdobálás, meg szökőkútnézés, meg hajónézés, (meg távolban villámlás), csak a szokásos.

 

Alig bírtunk visszamenni a szállásunkra, ahol gyors zuhanyozás után a fiúk pikkpakk úgy kidőltek, hogy kábé 3 másodperc alatt aludtak el mind a ketten. Még az estimeséjüket is csak reggel kérték:) Tényleg! Azzal ébresztették Apát olyan fél 7 körül, hogy akkor ezt a mesét meséld el nekünk, pedig reggel sosem szoktunk mesélni. 

Reggeli után még gondoltunk járunk egy kicsit, amiből az lett, hogy végül megint csak a parton kötöttünk ki, és a kis sétából megint egy jó nagy séta lett, pláne hogy Milán szerzett magának egy adag fagyit is, mert annyira bambulta a fagyiemblémát szerelő bácsit, hogy az ki akarta szúrni a szemét  adott neki egy tölcsért, de persze Milánnak az első szava az volt, hogy miért nincs benne fagyi, így hát rakattunk neki bele, meg persze Matyi is kapott, meg akkor már én is, amit komótosan elnyalogattunk egy padon.

Innen aztán gyorsan hazamentünk, összepakoltunk, és Veszprém felé indultunk tovább.