Szurkoltunk

Ma egész délelőtt a tévé előtt ültünk és olimpiáztunk. A nyaralás alatt sokmindenből kimaradtam, így mikor hazaértünk nagy erővel vetettük volna bele magunkat az olimpiába. De Máté betegeskedése néhány napig elterelte a figyelmet, de ma mindent pótoltunk, és köszönet a MAGYAROKNAK egy izgalmakban bővelkedő nagyszerű délelőttünk volt. Máté partner volt a szurkolásban, hol a földön játszadozva, hol az ölemben ülve követte ő is velem együtt az eseményeket, és amikor ujjongva ugrottam fel, ő nagyot nevetett. Aztán a vizilabdás fiúk nagyszerű mérkőzése már őt is magával ragadta, nem bírt nyugton maradni, a tévé elé állt, és két kézzel csapkodta a képernyőt. Szóval igazán jó napunk volt, és eredményes is, mert a bronz és az ezüst mellett végre ott csillog egy jól megérdemelt arany, és a vizilabdások is döntőt játszanak! Van még két nap! Hajrá Magyarok!

 

Felállva szurkol:

 

 

 

 

Együtt örülünk az aranyéremnek:

 

 

Ellesett pár mozdulatot a diszkoszvetőktől: