Lesifotók

Hogy mennyire nem vagyok mostanában nagy formában írás terén sem, az az utóbbi hetek bejegyzéseinek sűrűségén és eszmei értékén igen könnyen lemérhető. Nem tudom... valahogy nem jönnek a szavak, ha meg jönnének, akkor azt a nálunk uralkodó őskáosz nagyon gyorsan belémfojtja. No de lesz ez még így se....

És nem, nem a városunkban Die Hard-ot forgató Bruce Willist kaptuk lencsevégre, pedig milyen jó is lenne:))) Hanem a legkisebb Kiskirályfinkat próbáltuk szereplésre bírni és ma végre sikerült eljutnunk 4D-re. A feladat persze legalább annyira volt lehetetlen küldetés, mint B.W-ről egy lesifotó, de mi dacoltunk az elemekkel és csakazértis szembementünk az árral.

Mert bár annyit variáltunk, hogy találjunk egy mindenkinek jó időpontot, amikor a gyerekek is elviselhető üzemmódban tudnak működni, és Feri sem dolgozik, rajtunk kívülálló okok miatt mégiscsak akkor sikerült sorra kerülnünk, amikor már a fiúk már épp szétesőben voltak. Mondjuk arra, hogy a rendelő előtti játszósarokban tűzoltósat játszanak még lett volna energiájuk dögivel, de ahhoz hogy 20 percet üljenek egy kanapén relatív nyugiban, arra már nem futotta, így aztán erősen korlátozták az babamozi élvezhetőségét, és ebben a Legkisebb Ugrifüles is a kezükre játszott, akinek eddigre elege lett a világból, és köszönte szépen de nem kért belőlünk, abból pedig pláne nem, hogy alvásidőben zaklassuk, így az első néhány perc után mindkét kezét az arca elé kulcsolta és ránk se hederített. Majd később, mivel nem értettünk a szóból, nyomatékosításként még a lábait is odahúzta, hogy még véletlenül se zargassuk.

Csak hát nem tudja még, hogy jobb velünk nem packázni, mert úgysem nyugszunk, és végül addig forogtam jobbról-balra és balról-jobbra, míg végül csak sikerült néhány értékelhető képre való mozzanatot elcsípnünk:) és ez a néhány kép nekünk legalább annyit ér, még többet is, mintha B.W.-t sikerült volna lefényképezni, pedig ezekért a képekért nemigen adna egyik bulvárlap sem egy vasat se:)

Így aztán megállapíthattuk, hogy hasonlóan a Nagyokhoz Ő is kis gombócfejű, töpszliorrú, és szerintem pontugyanolyan mint Milánka:))) És most már minden kétséget kizáróan kisfiú, mert a szép kis pofiját nemigen akarta mutogatni, de a kukacát minden oldalról premier plánban láthattuk, olyannyira, hogy a szonográfus nő első mondata rögtön az volt, hogy "csak nem egy harmadik fiúcskával van dolgunk?"

De igen:)

Egész pontosan Vele, íme a mi harmadik kis kincsünk 24 hetes valójában: