Vidámabb poszttal készültem ám, ami
szólt volna múlt pénteki ovisfarsangról, hétvégi elsőszülinapról, meg
hogy keresztszülők lettünk, de mire ezt mind véghezvittük, és
hazajöttünk, durván elkapott valami kór. Már a kocsiban éreztem
hazafelé, hogy kapar a torkom, de akkor még csak arra gondoltam, hogy
mégsem kellett volna a kocsiban tartott jégrefagyott kólát szopogatnom,
aztán tegnap reggelre elkapott a hasmenés, majd délutánra a hányás,
aztán estére ez mind elhagyott és ittmaradt helyette egy brutál hasogató
fejfájás orrdugulással, ami miatt szinte egy percet sem tudtam aludni,
úgyhogy ma megint fitt leszek. De talán mára már jobb lesz, mert a sós
krumpli amit magamba kínlódtam úgy egy fél órája, az még mindig a
pocakomban csücsül.
Na ennyit erről.
A kiskorú fiúk szerencsére jól vannak. kopp-kopp-kopp.
A nagykorú ma reggel már panaszkodott.
Bármilyen cudarul is voltam tegnap, ovi
után azért elrobogtunk a védőnőhöz, mert 1. indulás előtt éppen jobban
éreztem magam, 2. nem akartam már megint az utolsó pillanatban lemondani
a randit, jó szokásomhoz híven. Különben is nagyon aktuális volt már a
fiúk státuszvizsgálata, meg nekem is illő most már így a 13dik héten egy
kiskönyvvel menni a következő vizsgálatra.
A procedúra tovább húzott mint
gondoltam, de minden téren minden rendben van, és a fiúk is csak kicsit
szedték szét a rendelőt. Máté borzasztóan élvezte a látás és
hallásvizsgálatot, és ügyes is volt nagyon. Most már papírunk van róla,
hogy rendben van a hallása, ami miatt egy kicsit aggódtam, mivel az
előző félévben olyan sokszor volt különféle fülgyulladása.
Hát ennyi amire most képesnek éreztem magamat. Most megyek és gyógyulok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése