Sokat gondolkoztam mit írhatnék Milán 2-dik születésnapjára, amit eddig még nem írtam le... gondolatban elkezdtem, majd elvetettem, de nem jutott igazából semmi új az eszembe....
De ahogy most itt ülök és Rá gondolok, akkor az első gondolatom az, hogy mennyire szeretem....
- Mert ha ránézek, mindig mosolyognom kell.
- Mert mindig megnevetettet a huncut mosolyával, a ragyogó szemével.
- Mert még akkor sem tudok Rá haragudni amikor nagyon kéne, mert ha meglátom a lefelé görbülő pici száját, menten elolvadok.
- Mert egyszerűen nem tudok elmenni úgy mellette, hogy ne puszilgassam össze, vagy ne gyömöszöljem meg a kis hurkáit.
- Mert ha szomorú vagyok, akkor a kis kezecskéivel körbefogja az arcomat és máris elmúlik minden gondom-bajom.
Szeretem, hogy mindig olyan vidám, hogy közvetlen, barátkozós. Szeretem, ahogy Mátéval összetartanak, ahogy várja haza, és amikor belépünk a lakásba rögtön hívja játszani. (legtöbbször ágyon ugrálni:) Szeretem ahogy Máté minden apró megmozdulását próbálja leutánozni. Azt hiszem jó testvérek lesznek:)
Szeretem, hogy a nyuszikáját húzza-vonja magával mindenhová, ahogy a kispárnaként a feje alá gyűri amikor aludni készül.
Szeretem, amikor reggel a meseszőnyegére telepszik egy tál keksszel, és az aktuális kedvencét nézi míg el nem készül a reggeli.
Nagy Kincs Ő nekünk.... hálás vagyok a sorsnak, hogy vele egész más oldalát tapasztalhattam meg az Anyaságnak. Emlékszem, mennyire vágytunk egy kislányra... de egyetlen percig sem bánjuk, hogy nem kislány lett, sőt....Nem is tudnám már elképzelni hogy ne legyen egy Milánkánk....egy Milcsink.
Boldog Születésnapot Milánka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése