Már
szeptember óta tudjuk, hogy ma ovis fotózás lesz az oviban, és egész
eddig azon dolgoztunk, hogy legalább ezen a héten ne legyen beteg Máté.
Volt már fényképezés az előző félévben is, de akkor sikerült
lebetegedni, pedig nagyon jó képeket csináltak a gyerekekről.
Szerencsére a múlt heti őszi szünet a kezünkre játszott , így ma
(majdnem) épen és egészségesen megjelentünk az oviban. Máté nagyon be
volt sózva, mert végre valahára ingben és farmerban mehetett be a
csoportba!!!! Régi vágya teljesülhetett ezzel:)
Persze nem mi ill. nem Máté lenne, ha két
nappal ezelőtt nem ütötte volna össze a fejét Ábellel, és nem horzsolta
volna le az orra alatti részt. Szerencsére semmi komoly, de azért
mégiscsak ott van egy kis varacska, nem tudom mennyire fog ez látszódni a
képeken. hátha kiretusálják.
A másik parám a betegség és az arci
sérülések mellett még az, hogy mi van ha Máté megfutamodik és nem lesz
hajlandó odaállni a fotós elé. Hajlamos rá sajnos, és ilyenkor képes
toporzékolva zokogni, hogy márpedig ő nem. Ezt elkerülendő reggel
előkerestem a saját ovis képeimet, hogy megmutassam neki, hogy nálunk is
volt régesrégen ilyen fényképezés, és hogy én is a legszebb,
legkedvencebb ruhámba mentem akkor oviba, satöbbi, satöbbi...
Nézte, nézte a képeket, és alapvetően
tetszettek neki, de persze rögtön számonkért, hogy miért nem
mosolyogtam. Upsssz. Próbáltam bizonygatni, hogy de igenis mosolyogtam,
de ő meg volt róla győződve, hogy nem. Az egyiken mondjuk valóban
nemigazán, de ott mintha beteg is lettem volna, vagy valami, nem
emlékszem pontosan a családi legendára, de a másikon, az 5 évesen
határozottan csíz-re áll a szám.
Aztán már majdnem lapoztunk, amikor még félszemmel a képet nézte, hogy félig nevetve megjegyezte, hogy Vicces.
Mármint az én ovi képem. Vicces. Hát nem mondom.... földön fekvőbe nem
igazán ér belerúgni még egyet, úgyhogy szó nélkül továbblapoztam.
Nem mondom valóban van a képeknek egy kis retróhangulata, de szerintem aranyos:)
Szerencsére két oldallal arrébb a tesóm
bölcsis képére akadtunk, ami amúgy nekem a kedvencem, és ekkor kicsit
helyrebillent a lelkivilágom, mert mikor mondtam neki, hogy nézd csak ez
meg itt Bandi, amikor bölcsis volt, arra már nevetve csak ennyit
mondott, hogy ez még viccesebb! (Bocsi Tesó!)
És akkor ezen a ponton jobbnak láttam
lezárni ezt a fényképnézegetést, mielőtt teljesen porig aláz minden
családtagot, pláne, hogy az albumban vannak még az én szememmel is
viccesnek minősülő képek.
Na mindegy.
Nagyon kíváncsi vagyok hogy mit hoznak ki Mátéból ma délelőtt, hogy aztán 30 év múlva őt is le lehessen viccesezni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése