Mesenap

Hétvégén Máté kicsit gyengélkedett, így tegnap nem volt oviban, hanem itthon lógattuk a lábunkat hármasban és mivel olyan vacak idő volt, hogy semmihez sem volt kedvünk, maratoni mesenapot tartottunk, melynek keretében az összes kedvencet végignéztük szerintem. Eleinte voltak nézeteltérések hogy mikor mit nézzünk, de a nap végére egészen belejöttek az egy mesét Máté választ egy mesét Milán. Így aztán néztünk Kisvakondot, Süsüt, Bogyó és Babócát, Dumbót, Bob mestert, Kockásfülű nyulat, Vukkot, persze közben-közben azért tartottunk szünetet is, amikor ettünk meg aludtunk, meg egy kicsit mást is játszottak a fiúk. Délután pedig kukoricát pattogtattunk, és a kanapéra kuporodtunk.

Kár, hogy ilyen nyugis kanapénfekvős-mesenézős napot csak akkor lehet tartani, amikor valamelyik gyerek beteg, vagy beteg lesz, egyébként inkább a szedjük szét a házat variáció szokott létezni, ami az újabban szokásos 5-fél6-os ébredés után elég fárasztó tud lenni.

Nem tudom miért van, hogy egy ideje elég rossz éjszakákat élünk meg, valamelyik gyerek biztos, hogy többször is megébred, egyik a cumiját keresi, másik inni kér, vagy csak meg kell őket simizni, szóval tulajdonképpen semmi komoly, de mégicsak másfél óránként ki kell másznom az ágy melegéből, és ez nem esik már olyan jól. elszoktam én már az ilyenfajta terhelésektől, hála Milánnak, aki viszonylag hamar egész jó alvó lett. Na de mindegy, majd elmúlik, majd alakul. Mint mindig.