Így alszik...

...  délelőtt fél 10-kor az a majdnem kétéves kisfiú, aki hajnali fél 6-kor huncutul vigyorog ki a cumija mögül, és deje anya kakaó, avagy kérem a kakaómat, felkiáltásokkal szó szerint kirángat az ágyból. Majd kakaójával a kezében, ami igazából csak sima tej, de ő kakaónak hívja, letelepszik a tévénéző szőnyegére, és megnézi a jólmegérdemelt kisvakondját, vagy süsüjét, vagy bogyó és babócáját, és tulajdonképpen már 8-kor is visszatudna aludni, csak akkor még el kell vinni az ovist az oviba, így szerencsétlennek csak fél 10-kor van újra lehetősége végelgyengülni.

 

És nem is lenne ez nagy baj, ha nem horpasztana délig-fél 1-ig, mert így ébredés és ebéd után hát persze hogy nem álmos, ellenben nem bírja végig a napot nyűglődés nélkül, mert 6-kor persze hogy már aludna. Csakhogy ekkor jövök én a képbe, mint gonoszanya, és 6-kor már nem hagyom aludni jusztse. Nem hiányzik nekem egy hajnal 4-es kelés. Nem ám!!!!

Most az óraátállításban van minden reményem, hogy majd jófelé fogja eltolni az ébredést. Már a fél 7 is OLYAN JÓ LENNE!!!!!