Így ünneplünk mi:)

A romantika jegyében sajátos módon sikerült megünnepelnünk a tizenkettedikén tizenkettedik évfordulónkat, mégpedig kart karba öltve bőrgyógyászhoz mentünk, hogy megszabadítson bennünket néhány szemölcs-, és szemölcsszerű képződménytől, amik zavartak bennünket.

Feri már volt ennél a nőnél korábban, és szép munkát végzett, én pedig azóta mondogatom, hogy el kéne menni, amióta Milán kisebb korában mindig belekapott a fülem alatti csúnyaságba. Csak hát kicsit féltem is, attól is féltem, hogy fájni fog ha leveszi-kivágja, meg attól is féltem, hogy azt mondja, hogy ezt nem lehet eltávolítani.

Szerencsére mindkét félelmem alaptalannak bizonyult, mert simán lekapta néhány kisebb társával egyetemben,  és még csak nem is fájt.

Hogy milyen lett a végeredmény arról még nem tudok beszámolni, mert még le van ragasztva, de Milán nagyon dolgozik rajta, hogy eltávolítsa az összes ragacsot a nyakamról, úgyhogy hamarosan meglátom milyen lett. De az biztos, hogy szebb mint volt:)

A nap hátralévő részében, hogy végképp adjunk a romantikának egy pofont, kirámoltuk az általunk gardróbnak nevezett fél négyzetméteres kacatelnyelő polcrendszert, és Feri kifestette-penésztelenítette, miközben én a fiúkkal közelharcot vívtam, hogy ki lisztezze be a soron következő karfiolrózsát, majd miután feltakarítottam a félkilónyi lisztet a konyha minden pontjáról, és besöpörtem a fiúkat a szobába, akkor ők módszeresen szétpakolták a szép kupacokba rakott régóta gyűjtögetett kincseinket, és persze rendszeres időközönként (kábé 2 percenként) összevesztek valamin.

A nap végére merő káosz volt a fejemben, és alig vártam hogy elcsendesedjen a ház, ami olyan fél9 és 9 között következett be.

És ha nem is ünneplős, de hatékony nap volt a tegnapi, amire biztos emlékezni fogunk:)