Kistigrisnézőben

Mivel bérletünk van az állatkertbe, így nem okoz gondot, hogy a délutáni alvás után akár csak 1 órára is kilátogassunk az állatkertbe. Jó kis program ez, szeretünk oda járni. Mióta Milán is vad motoros lett, inkább a bkv-zást választom, mert ő még nincs annyira tisztában a szabályokkal, mint Máté. De a villamoson aranyosak nagyon, mert kézenfogva ücsörögnek:)

A mostani látogatásunk fő céljai a kistigrisek voltak, akik május 10-én születettek, és csak alig két hete engedték ki őket a kifutóra. Szerencsénk volt, mivel elég későn értünk ki, 5 körül, félő volt, hogy már be lesznek terelve vacsorázni, de nem, még kint voltak, és javában játszadoztak, fürödtek. Az anyukájuk szigorú, őrző tekintetét egy pillanatra sem vette le róluk. Borzasztó aranyosak voltak, ahogy mindenhová felmásztak, incselkedtek a nagy anyatigrissel, verekedtek egymással, hemperegtek, pancsoltak. Pont mint az én gyerekeim:)

(Sajnos a koszos üvegen keresztül való fényképezés még mindig nem az erősségem)

Sétáltunk még egy kicsit, illetve Milán vadmotorozott, majmokra csodálkozott, Máté a vízpermet alatt szaladgált föl és alá, fél lábbal álldogáltunk a flamingókkal, ilyesmi. A játszótér most is kimaradt, de kivételesen most nem az én hibámból, Máté azt mondta, inkább nézzük meg a vizilovakat, hátha most kint lesznek :) Kint voltak, de aludtak. De ez teljesen kielégítette.

Hazafelé gyalog jöttünk, mert úgy gondoltam van még bennünk energia. És volt is még. A fiúknak még arra is volt, hogy este még egy párnacsatát is lejátszanak:)

Kicsit felpörgettük ezeket a napokat, de sebaj, így szeretjük.