Mikor június elején egyhavi távollét és
sok-sok levezetett-leautózott kilométer után hazaértünk, valamikor akkor
fogalmazódott meg bennünk egy igazi balatoni nyaralás gondolata. Hogy
ne kelljen megint olyan sokat utazni, egyrészt. Másrészt pedig mert
szeretjük a Balatont. És mivel eddig a Balaton nálunk csak az északi
partot jelentette, gondoltuk, menjünk most a délire, mert ott még nem
voltunk, meg az különben is gyerekbarátabb a sekély pancsolójával.
Aztán amikor Erna írta,
hogy milyen jól érezték magukat Lellén, akkor már nem is nagyon
gondolkodtunk másban, hanem egyenesen odamentünk, és nem bántuk meg,
mert tényleg szuper volt:) Még úgy is, hogy az időjárás szépen elromlott
mire odaértünk, de azért még érkezés után, és indulás előtt tudtunk
kicsit strandolni.
A fiúknak nagyon-nagyon tetszett a
homokos part, a bokáig érő víz, hogy kedvükre sarazhattak. Úgy hordták a
locsolókannáikban a vizet, mintha legalábbis kötelező lett volna, és
várat építettek. Aztán meg jól bekenték magukat, és ők voltak a
viziszörnyek:) Hát mindenki nagyon megijedt Tőlük, gondolhatjátok!
Be volt tervezve a vizibiciklizés is, de
azt sajnos elmosta az eső. Mert amikor eszünkbe jutott, akkor már nem
akartunk menni, mert elég késő volt, legközelebb pedig a víz lett volna
hideg, és úgy meg nem annyira buli a csúszdás bicikli, hogy a fiúk nem
mernek a hideg vízbe belecsúszni. De majd legközelebb:)
Szerdán pocsék időt kaptunk, a
legrosszabbat a héten. Délelőtt még szép napos volt, aztán délután már
nem indult a kinézett hajó, aztán kaptunk is jó nagy adag esőt a
nyakunkba, de nem bántuk (nagyon), mert így elkészülhetett a szinte már szokásos esőkabátos- Balatonos kép:)
Este pedig kárpótlásul cirkuszba mentünk,
ami minden várakozásunkat felülmúlta, és nem csak a gyerekeknek, de
nekünk felnőtteknek is nagyon szórakoztató volt, színvonalas műsor, jó
zene, csillogó gyerekszemek, tátott gyerekszájak, mi kellhetne még több
egy szuper estéhez:))) Még Milán is viszonylag sokáig bírta, mert
annyira tetszettek neki a kutyák és a lovacskák, hogy csak 9 körül
álmosodott el, de akkor nyomban bekérte magát a babakocsijába, és a
műsor hátralévő részén édesdeden aludt, nem zavarta semmi.
Csütörtökön végre sikerült elmennünk
hajózni, ami Máté kívánsága volt egyébként, mert Ő akart eleve olyan
helyen nyaralni, ahol nagy víz van és lehet hajózni. Az egy órás
sétahajózás minden percét kiélvezték a fiúk, először a kabinban, aztán
mikor elállt az eső akkor a fedélzeten. Eleinte még eléggé hullámzott a
víz, és kicsit himbálózott a hajó, és ez nagyon tetszett Matyikának:)
Még a kapitány fülkéjébe is bemehettek, és megnézhették, hogy hogy
vezeti a hajót. Máté ki se akart onnan jönni.És még délután is, és
másnap is csak hajózni akart.Én pedig végig azon aggódtam, hogy nehogy
Milán beledobja a nyulát a vízbe, mert csak nagyon nehezen lehetett
rábírni, hogy váljon meg tőle, jobban mondva elcserélte kekszre:)
Voltunk Balatonbogláron is
sétálni-játszóterezni, vonatotnézni, és persze fagyizni. Ami csak azért
fontos, mert már Milán is egész gombóc fagyit kap, amit Máté választ
neki, legtöbbször vaníliát, és aminek kb. a harmadát eszi meg, harmadát
mi nyaljuk le, nehogy lecsöpögjön, harmada pedig a ruháján és az arcán
van szétkenve.
Sajnos a Gömbkilátóba nem lehetett felmenni, de a körülötte lévő kis dombokon a fiúk remekül elszaladgáltak:)
Továbbá sikerült rászoknunk a
kürtőskalácsra, és a délutáni kollektív alvásra:) Mind a kettőt el
tudnám viselni a hétköznapokban is.
Hát ennyi volt a balatoni nyaralásunk
rövid története. Persze voltak kevésbé vidám percei is, mint pl. Máté
hisztijei, vagy hogy mindig összevesztek, hogy ki tolja a kocsit, vagy
ki üljön apa nyakába, vagy hogy az utolsó napon elveszítettük Milán
nyuszikájának egyik fülét, és nem is találtuk meg:( hogy persze megint
szétesett a babakocsink, (a cirkuszban), de vettünk csavart és Feri
megcsinálta, de ezek az idő távlatában már csak apró malőröknek fognak
tűnni. Mindenesetre leszűrtük a tanulságokat és próbálunk belőlük a
jövőre nézve tanulni.
Képek még ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése