Mindennapok Cornimontban

A hely ahová érkeztünk egy egyszerű falu, Cornimont. A Vogézek hegyei között lapul meg szép csendesen. Télen persze biztos nagyobb itt az élet, néhány kilométerre állítólag remek sípályák vannak, már amennyire ki tudom bogarászni a francia nyelvű prospektusokat, merthogy még azokból sincsen ám angol nyelvű, sem másmilyen. Így viszont mindig velem van a kis utiszótáram, és napról-napra bővítem a francia szókincsemet :-)

Egy hegyoldal közepén lévő ház alsó szintjén lakunk mi, felettünk pedig  a házigazdák 3 vagy 4 gyerekkel, ez még nem tisztázódott számomra, akik ugyancsak nem beszélnek a francián kívül másképp, úgyhogy jól megértjük egymást:) Van egy nagy teraszunk, meg egy fincsi salakos domboldalunk, amin jó nagyot lehet esni.

Az első este a jéghideg lakásba toppanva ráébredtünk, hogy május lévén már nem fűtenek. Ez nem esett annyira jól, főleg, hogy estére igencsak lehűl a levegő. Még szerencse, hogy napközben viszont nyári hőség van, így nappal próbálunk melegből töltődni mi is és a lakás is.:)

A falu amúgy olyan igazi falu, tulajdonképpen nincsen itt semmi különleges. Még egy normálisnak mondható bolt sincs, ahol be lehetne vásárolni. Van néhány pékség, amiben árulnak még ezt-azt, de elég hiányos az árukészlet, és ami van, az is méregdrága. Igazi szupermarket csak autóval érhető el.

Van néhány bár, egy étterem, meg egy pizzázó, ahol érkezésünk estéjén megettük életünk legeslegrosszabb pizzáját. (oké, mi eléggé az olasz pizzákhoz vagyunk szokva, de ez akkor is pocsék volt.)

Internet egyetlen egy helyen érhető el elvileg, a turistairodában, de gyakorlatilag ott sem, mert éppen ma 20 percig vártam, hogy egy gmail-t behozzon, aztán összecuccoltam, és eljöttem. Addigra Máté már összepakolta a fél prospektusos polcot, és kiosztotta a nénit, hogy ő cicás újságot akar, nem másmilyet, merthogy Milán összegyűrte és kidobta az előző cicásat. Hát nem nagyon értették meg egymástJ

Van egy játszótér, ami egész jó, ott éppen el lehet tölteni az időt, bár a játékok alatt kavics van, amit nem igazán értek mire jó, mert ha pl. leesik a gyerek a csúszdáról, akkor a kavics ugyanúgy felhasítja az arcát, mint a beton, de hát ez van. A fiúk szeretik dobálni a kavicsot.

Ezen kívül rendelkezik még a falu 1 darab tetoválószalonnal, 1 darab kutyakozmetikával, van műkörmös, 2 fodrász, legalább 4 bank, 3 virágos, van egy kulcsmásoló-cipész, és egy sírköves. Internetcafé az nincs.

Ahogy telnek a napok, szépen lassan mi is visszalassulunk az itteni tempóra. A fiúkra  pedig mindig lehet számítani, hogy csinálnak valamit, csak hogy ne unatkozzak.

Például kéz a kézben leesnek a lépcsőről, (ez még No.-ban történt), vagy az első este Mátéban kullancsot találtunk (a házibácsi sikeresen eltávolította), aztán Máté szétszedte az ablakot (Apa a szomszéd bácsitól kölcsönkért csavarhúzóval ügyesen megcsinálta), Milán lezúzta a salakos parton az arcát, (már begyógyult, nem volt komoly), ma bezárta az ajtóval az ujját (volt nagy sírás, de szerencsére ez sem volt komoly), Máténak szálka ment az ujjába, ami így hirtelen eszembe jut. És ennek a nagy része az első 2 napon történt. Azóta a napjaink a rezignált unalomban telnek,  tervezzük a hétvégi kirándulásokat, sajtot eszünk sajttal, meg bagettet bagettel, (amit Matyi spagettinek hív:))), gyönyörködünk a tájban és szívjuk magunkba a friss hegyi levegőt.